A stroke ellátási költségeit nagyban meghatározzák a rehabilitációra és az intézeti gondozásra fordított összegek a beteg kórházból való elbocsátását követően. E költségek csökkentésében nagy jelentősége van a rekombináns szöveti plazminogén-aktivátorok (pl. alteplase) intravénás alkalmazásának. A stroke-betegek körülbelül egynegyede alkalmas trombolízisre, ám az esetek mindössze 3–7%-ában kerül sor ilyen kezelésre akut ischaemiás stroke-ban. Eddig már többféle, sokszor igen költséges végrehajtási stratégiát dolgoztak ki a gyakorlat javítására, illetve a hatásossági vizsgálatok és a valós helyzet közötti szakadék áthidalására, azonban a költséghatékonyságra vonatkozó adatok hiányában e módszertani javaslatok nem kerültek széles körű ajánlásra.

Idős (80 éven felüli) stroke-betegek olaszországi randomizált, párhuzamos csoportú vizsgálatában  (TESPI) az alteplase, illetve a standard kezelés hatásosságát és eredményességét hasonlítják össze.

A hollandiai PRACTICE projekt részvizsgálata igazolta, hogy akut ischaemiás stroke-ban az intravénás alteplase-zal végzett trombolízis nem szelektált betegek körében is növeli a jó kimenetel valószínűségét és biztonságos is.

A stroke-betegek körülbelül egynegyede alkalmas trombolízisre, ám az esetek mindössze 3–7%-ában kerül sor ilyen kezelésre akut ischaemiás stroke-ban. A Breakthrough Series elnevezésű végrehajtási program célkitűzése, hogy a való élet körülményei között is javítsa a trombolízisre kerülő stroke-betegek arányát.