A vakcinák hatékonyságának és tartósságának javítása érdekében a Stanford kutatói egy új vakcinasegédanyagot fejlesztettek ki.

A jelenlegi evidenciák szerint minden sclerosis multiplexes beteget be lehet, és be kell oltani COVID-19 ellen, a betegségmódosító terápiában részesülőket is beleértve.

Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák éberebbé teszik a veleszületett im­munrendszert, így BCG-, kanyaró-mumpsz-rubeola- vagy orális poliovírus-vakcináció után csökkenhet a SARS-CoV-2-fertőzésre való fogékonyság vagy a kialakult betegség súlyossága.

Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák éberebbé teszik a veleszületett immunrendszert, így BCG-, kanyaró-mumpsz-rubeola- vagy orális poliovirus-vakcináció után csökkenhet a SARS-CoV-2-fertőzésre való fogékonyság vagy a kialakult betegség súlyossága.

A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.

BEVEZETÉS
A szerv- és csontvelő-transzplantációra szoruló betegek védőoltási programjának kialakítására egységes irányelv létrehozása szükségszerű. A két betegcsoport oltási sémája eltérő: a szervtranszplantáltak esetében megváltozik az immunállapot a transzplantáció előtt és után; csontvelőtranszplantáltak esetében pedig a poszttranszplantációs immunstátusz gyakorlatilag a gyermekkori kiindulási állapotra esik vissza. Komplikáló tényező a védőoltásokra adott immunválasz minősége, melyet befolyásolhat a graft versus host (GVHD) reakció jelenléte (elhúzódó immunszuppresszió) vagy az alkalmazott immunszuppresszív terápia. Kellő szakirodalmi adat és evidencia hiányában egyes esetekben tisztázatlan a beadandó oltások dózisának, boosterelésének és biztonságosságának kérdése.

Az utazókra leselkedő egészségügyi veszélyek számtalan egyéni és általá­nos tényezőtől függenek, de alapvetően az utazás jellege, a kint tartózkodás hossza és az utazó általános egészségi állapota határozzák meg a rizikót. Általánosságban 6–8 héttel az utazás megkezdése előtt érdemes oltási tanácsadót vagy trópusi betegségekkel foglalkozó szakembert felkeresni a megfelelő oltások beadatása és a gyógyszeres kemoprofilaxis megbeszé­lése érdekében. A trópusi utazás előtti tanácsadás kiterjed a biztonságos étel- és italfogyasztásra, a balesetek és a napégés megakadályozására, a rovarcsípések elleni intézkedésekre.

Hónapokkal ezelőtt megint hír lett a laikus médiában a meningokokkusz meningitisz okozta tragikus gyermekhalál. Ekkor hasított belém, hogy évekkel ezelőtt én is elkezdtem beoltatni a két gyermekemet, de melyik szerotípus ellen is? És emlékszem, hogy ismétlőoltásra is szükség van, de mikor? Elkéstem vele!? Egy szempillantás múlva rádöbbentem arra is, hogy a kullancsenkefalitisz elleni védőoltás emlékeztetőjét is elfelejtettem be­adatni nekik. A felelősebb gondoskodáshoz elegendő lenne egy telefonon futó alkalmazás telepítése. Erről szól az áprilisi mobile-health közlemény.

A rizikóbetegséggel élő, immunológiailag sérült betegek fertőzései gya­koribbak és súlyosabb formában zajlanak. Az alapbetegség ellen alkalma­zott kezelés e nemkívánatos velejárójának kivédésére egyik fő eszközünk a vakcináció. Elkerülni a veszélyest, megelőzni a megelőzhetőt – az immu­nizációnak ez a lényege. 

Brazília Pernambuco államában 2015 októberében a veleszületett mikrocefália eseteinek szokatlan halmozódását észlelték. A hatóságok köz­egészségügyi vészhelyzetet hirdettek ki az országban. A kongenitális rend­ellenességgel született gyermekek számának megszaporodása térben és időben összefüggést mutatott az év elején kezdődött Zika-vírus-járvánnyal.