Az atherosclerosis kialakulásában a magas LDL-koleszterin- (LDL-C-) szintnek kulcsszerepe van, az összefüggést számtalan randomizált kli­nikai, prospektív kohorsz és mendeli randomizációs vizsgálat, vala­mint metaanalízis igazolta. Az ateroszklerotikus érbetegség kockáza­ta függ az LDL-C-szinttől és fennállásának időtartamától. A familiáris hypercholesterinaemiát (FH) egyrészt magas, sőt igen magas LDL-C, más­részt hosszú ideig való kitettség jellemzi. Az FH-s betegek megtalálása, kiszűrése az utóbbi években előtérbe került, főleg azért, mert a korábban kezdett sztatin- és ezetimibkezelés mellett az új gyógyszerek, elsősorban a PCSK9-gátlók, hatékonyabb LDL-C-csökkentést tesznek lehetővé.

Meghatározott idejű kettős trombocitaaggregáció-gátló (TAGG) keze­lés elengedhetetlen coronaria-sztent-beültetés, valamint akut corona­ria-szindróma (ACS) eseteiben, függetlenül az alkalmazott invazív vagy konzervatív kezelési stratégiától. Jelen munkában a kezelés fejlődésével, jelenlegi helyzetével és lehetőségeivel foglalkozom, a világon már széles körben alkalmazott, de hazánkban csak mostanában hozzáférhetővé vált ticagrelorra fókuszálva.

A köszvény és a betegséget megelőző krónikus hiperurikémia szisztémás anyagcsere-betegségként kezelendők. A köszvény számos más viszcerális hatás mellett a kardio- és cerebrovaszkuláris betegségek kockázatát jelen­tősen növelheti, így fontos a társbetegségek kialakulásának megelőzése, vagy azok jelenléte esetén a szekunder prevenció.

A hipertrófiás kardiomiopátia a leggyakoribb monogénes kardiomiopátia. A hir­telen szívhalál elsődleges és másodlagos megelőzése, valamint a genetikai ta­nácsadás pontos diagnosztikát követel. Tünetekben megnyilvánuló lefolyás ese­tén a kezelés középpontjában a béta-blokkolók és a kalciumantagonisták állnak. Ugyancsak bevett kezelési mód a miektómia és a septum részeinek perkután al­koholos ablációja. Nehéz feladat az elsődleges megelőzés céljából implantálható kardioverter-defibrillátorral ellátandó betegek azonosítása. Ehhez az elterjedt koc­kázati tényezők mellett az új képalkotó eljárásokat is érdemes segítségül hívni.

A II. fázisú TIPTOP vizsgálat azt mutatta, hogy akut ST-elevációs infarktus és következményes bal kamrai funkciózavar miatt szakintézetbe fölvett betegek esetében a doxycyclin antibiotikum szignifikánsan gátolja a bal kamra kedvezőtlen átépülési folyamatait, és csökkenti a szívizomelhalás mértékét. A munkacsoport hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az adatokat szélesebb körű, nagyobb beteglétszámra vonatkozó tanulmányok is megerősítsék.

Jó hír azoknak, akik szabadidejükben szívesen búvárkodnak a nemzetközi orvostörténeti szakirodalomban, hogy életben marad a szakterület nemrég végveszélybe került patinás folyóirata. Egy kardiológiai mérföldkőről megemlékezve kívánunk további hosszú életet neki.

Az intravénás trombolízis új korszakot nyitott az ST-elevációs szívizominfarktus (STEMI) reperfúziós kezelésében.

Az „akut coronaria-szindróma” (ACS) a koszorúér-betegség akut klinikai formáinak gyűjtőneve. A ma érvényes definíció szerint az ACS lehet ST-elevációval járó myocardialis infarctus (STEMI) és NSTE, azaz ST-eleváció nélküli folyamat. 

Főbb tézisek A kamrai sövényhiány (VSD) a szív-infarctus ritka szövődménye, amely általában az infarctust követő 2 hét során alakul ki. Az infarctus nyomán kialakuló kamrai sövényhiány prognózisa sebészi kezelés nélkül szinte minden esetben kedvezőtlen. A VSD-műtét kimenetelének legfontosabb meghatározói a beteg műtét előtti keringési állapota és a műtét időpontja. A VSD műtéti ellátása az elhalt szívizomszövet reszekciójából, majd dacron-folttal történő rekonstrukcióból áll. A coronaria-angiográfia elvégzéséről hozandó döntés legfontosabb tényezője a beteg állapota. A hemodinamikailag még stabil, megfelelő vesefunkciójú betegeken érdemes elvégezni a koronarográfiát, de ha a beteg állapota instabil, akkor jobb, ha lemondunk erről a vizsgálatról. A papilláris izom infarctust követő szakadása akut, életveszélyes szövődmény, amely azonnali műtétet igényel. A szívsebészeti terápia rendszerint műbillentyű beültetését jelenti. A szív-infarctus az esetek mintegy 2%-ában vezet akut papillárisizom-szakadáshoz vagy kamrai sövényhiány (VSD) kialakulásához. Ezekben az esetekben a transzmurális szívizomelhalás olyan mértékű szerkezeti károsodást és következményes szívelégtelenséget okoz, amely kizárólag a billentyűfunkció, illetve a kamrai sövény helyreállításával orvosolható.12 A trombolitikumok alkalmazásának és a szív-infarctus akut intervenciós kezelése terén bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően a kórkép incidenciája összességében csökken.4,21,28 Az említett, akut módon kialakuló strukturális károsodás oki terápiája elsődlegesen sebészi; cikkünk ennek jelenleg alkalmazott formáit tárgyalja. A szívizomelhalást követő hegesedés és remodeling következtében kialakuló mitrálisbillentyű-diszfunkció sebészi kezelését illetően részletekbe itt nem bocsátkozunk.

A stroke, hirtelen kialakuló agyi keringési "katasztrófa", agyvérzés, vagy az agyi erek elzáródása miatti infarktus.