Uszodában, strandon a szokásostól eltérő környezetbe kerülünk. A für­dőhelyeket sok más emberrel együtt látogatjuk. Szemünkbe közvetlenül, illetve kezünk vagy tárgyak közvetítésével uszodavíz, folyóvíz, tengervíz, termálvíz kerülhet. A strandon a higiéniára sem tudunk annyira vigyázni, mint otthon, gyakran előzetes kézmosás nélkül nyúlunk a szemünkhöz vagy az ennivalóhoz. Az uszodák fertőtlenítésére használt szerek szembe jutása megint csak irritációt okoz, gyulladáshoz vezethet. Az alábbiakban az uszodában, strandon szerezhető különböző szembetegségekről, a kiváltó faktorokról, a megelőzés és a kezelés módjairól lesz szó.

Az új, hatásos terápiák megjelenésével a gyulladásos reumatológiai kórké­pek kimenetele jelentősen javult az utóbbi években. Kisebb az irreverzibilis szervkárosodás, a mozgáskorlátozottság aránya, a betegségek hosszabb távon remisszióban tarthatók. Emiatt több beteg vállalhat gyermeket, és megfelelően kontrollált betegség, gondosan megválasztott gyógyszeres kezelés mellett csökkenthető a terhességgel kapcsolatos anyai és magzati kockázat. A feladat mindenképpen multidiszciplináris, a gondozó orvos, a társszakmák képviselői és a beteg szoros együttműködése a siker záloga.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

Napjainkra a hepatitisz B vírusfertőzés kezelhetővé, a hepatitisz C vírusfer­tőzés gyógyíthatóvá vált. Az eredményes kezeléssel súlyos szövődmények előzhetők meg, növekszik a várható élettartam és a munkavégző képesség, javul az életminőség. 

A nyirokcsomó-nagyobbodás lehetséges okai között szerepelnek malignus folyamatok is a fertőzések, autoimmun betegségek, gyógyszerek és iatrogén tényezők mellett. Érdemes különbséget tenni lokalizált és generalizált el­térések között; előbbiek mögött sokszor a nyirokelvezetés helyi zavarát kell keresnünk, a generalizált limfadenopátia szisztémás betegséget jelez­het. A malignus folyamat kockázati tényezői a 40 év feletti kor, a férfi nem, a kaukázusi rasszhoz tartozás, az érintett nyirokcsomók szupraklavikuláris elhelyezkedése és a szisztémás tünetek. A szupraklavikuláris, popliteális és inguinális régióban a tapintható, az epitrochleáris régióban az 5 mm-nél nagyobb nyirokcsomókat tekintjük kórosnak.

Összefoglalásunkban bemutatjuk a főbb reumatológiai kórképek tipikus szemészeti tüneteit. A szemészeti tünetek jobb megismerésével közelebb juthatunk a szisztémás gyulladásos betegségek pontos diagnózisához és megfelelő kezeléséhez.

Az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi száma az irodalmi háttérismeretek­ben és gyakorlati lehetőségekben mindig megújuló „régi” reumatológiai témát állít­ja a középpontba. Aktuális téma ez, mert a mozgásszervi betegségek mind a kere­sőképtelenség, mind a munkaképtelenség okai között a második helyet foglalják el a szív- és érrendszeri betegségek mögött. Gazdasági terheik jelentősek, s az újabb terápiás lehetőségek megjelenésével és a lakosság elöregedésével egyre nőnek.

A szisztémás vaszkulitiszek kezelése nagy kihívás. Főként a generalizált, sú­lyos állapotok azonnali kezelése elengedhetetlen, ettől függ a beteg sorsa, a szervi károsodás és a túlélés. Ilyenkor alapvető az immunszuppresszió. A kezelés függ a betegségtípustól. A kortikoszteroidok csaknem mindig első választást képeznek. 

A vaszkulitisz az erek gyulladásos megbetegedése, melyben az érfal meg­vastagszik, meggyengül és hegesedik, az erek belső átmérője beszűkül. Emiatt zavart szenved az egyes szervek, szövetek vérellátása, ami romló szervműködéshez, szövetpusztuláshoz vezethet. A betegség esetenként kezelés nélkül is javulhat, máskor tartós gyógyszeres kezelésre van szükség a tünetek enyhítésére, a betegség fellángolásainak kivédésére.

Kisebb esetsorozatok és elővizsgálatok alapján a közeljövőben előrelépés várható a majdnem kizárólag fiatal, dohányzó férfiakat érintő betegség terápiájában, így remélhetőleg egyre jobb eséllyel kímélhetjük meg bete­geinket a minor vagy major végtag-amputációtól.