Hová kerülnek, hol maradnak meg, és mit okoznak a kórházi fertőtlenítőszerek?

Egyszerre több olyan útvonalat is aktivál egy már engedélyezett hatóanyag, amelyek protektív hatásúak lehetnek neurodegeneratív kórképek ellen.

A GLP-1-receptor-agonisták egyre elterjedtebb alkalmazása miatt szükség van a hatásukkal kapcsolatos ismeretek, mellékhatások és kockázatok folyamatos vizsgálatára és áttekintésére.

A cf‑EpiTracing platform 50 mikroliter emberi vérplazmából is képes daganatos betegségek kimutatására és eredetük pontos követésére.

A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.

Jó eredményeket mutatott egy fázis II. klinikai vizsgálatban a félévente injekciózható, hármas hatóanyagú terápiás megközelítés.

A korábbiaknál pontosabban képes azonosítani a fokozott kockázatnak kitett egyéneket az új fejlesztésű genetikai modell.

A korábbi, két kötőhelyes antitestekkel szemben az immunrendszer hatékonyabb tumorellenes válaszát képes kiváltani egy új, CD27 alapú eljárás.

A módszer csökkentheti a felesleges terápiás beutalásokat azoknál, akiknél a gyakori, fejlődési eredetű beszédhibák maguktól rendeződnek.

Transzfúziódependens, alacsonyabb kockázatú mielodiszpláziás szindró­mában (MDS) az eritropoézist stimuláló szerek (ESA) hatékonysága korlá­tozott. Korábban a COMMANDS vizsgálat igazolta, hogy a luspatercepttel nagyobb arányban lehet elérni legalább 12 hetes transzfúziómentességet ebben a betegcsoportban, mint az epoetin alfával. A vizsgálat hosszabb távú elemzése alátámasztotta, hogy a terápiás válasz tartós és a vizsgált alcsoportokban is fennáll, így transzfúziódependens, ESA-naiv, alacsonyabb kockázatú MDS-ben a luspatercept lehet a választandó kezelés.