A gyulladásos bélbetegségek patomechanizmusában genetikai és környe­zeti tényezők modulálják az immunrendszer működését, melyet a bélflóra összetétele és metabolikus aktivitása is befolyásol. A TNF-α központi sze­repet tölt be a betegség immunpatogenezisében. E proinflammatorikus citokin célzott antitestekkel történő gátlása, a TNF-gátló-kezelés forradal­masította a gyulladásos bélbetegségek kezelését mintegy két évtizeddel ezelőtt. Hatékonyságát azóta számtalan vizsgálat és a mindennapi klinikai gyakorlat is bizonyította; a napi rutin során megtanultuk, hogyan tegyük minél hatékonyabbá a kezelést.

A mentális egészség területén az elmúlt évtizedekben – többek között a klímaváltozás, a Föld erőforrásainak kimerülése, a kényszerű migráció, a járványok és a háborúk következtében – világszerte növekedett az el­látási szükséglet, miközben az ellátókapacitás csökkent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2022-es mentális egészségügyi jelentése szerint vi­lágszerte közel egymilliárd a mentális betegséggel érintettek száma.

Agytumorok noninvazív differenciáldiagnózisát végzi majd az új, mesterséges intelligencián alapuló  algoritmus MRI felvételek alapján.

A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

A JCV-ellenanyag szerostátuszának változása való életből származó adatok alapján

A standardizált MR-protokoll használata javítja a diagnosztikus pontosságot, az új léziók azonosítását és a kezelés hatékony monitorozását.

A gyógyszeres onkológiai terápiák és az azok optimalizálását, monitorozását szolgáló képalkotó és laboratóriumi vizsgálati képességek nagy fejlődésen mentek keresztül, ugyanakkor e gyógyszerek terápiás gyógyszerszint-monitorozással (TDM) támogatott alkalmazása – kevés kivételtől eltekintve – várat magára. Az onkológiai gyógyszerszint-monitorozás betegellátásba integrálásának fő korlátja, hogy megvalósításához beruházásigényes eszközparkot működtető, magas szinten képzett, sokoldalú és tapasztalt csapattal rendelkező, dedikált centrumlaboratóriumokra lenne szükség. Az egyéb gyógyszerelési területeken megszokott mélyponti terápiás tartományok számos onkológiai gyógyszer esetében nem alkalmazhatók; a mérési eredmények klinikai döntéshozatalhoz történő feldolgozása gyógyszerészeti és bioinformatikai szakértelmet igényel. Célunk annak bemutatása, hogy a gyógyszerszint-monitorozás az onkológiai gyógyszerek esetében milyen gyógyszerkinetikai-gyógyszerdinamikai megfontolások mentén támogathatja a gyógyítást.

Jelenleg viszonylag kevés adat áll a klinikus rendelkezésére, amikor vá­lasztani kíván a direkt orális alvadásgátlók között pitvarfibrillációval élő betegének stroke-prevenciója céljából. Jelen vizsgálat ehhez a döntéshez kíván újabb információkkal szolgálni hosszabb távú utánkövetés alapján. Az adatok összegzése során olyan különbségek mutatkoztak a rivaroxaban javára, melyek a korábbi, rövidebb utánkövetést alkalmazó vizsgálatokban nem mutatkoztak meg. A halálozásban és az ischaemiás stroke előfordulá­sában megfigyelt különbségek életkorfüggőnek bizonyultak.