Az elmúlt 20 esztendő bőrgyógyászati fejlődése hazánkban jól nyomon követ­hető az egyetemi oktató-, betegellátó és kutatóközpontok nagyívű fejlődé­sében, valamint a kísérletes és klini­kai eredmények publikációin keresztül. A III. szintű betegellátást nyújtó közpon­tokban hozzáférhetők az Európában befogadott, legkorszerűbb eljárások, vizsgálatok, biológiai terápiák, fény- és lézerkezelések. Míg az egyetemek vonzereje a fiatalok számára nagy, a bőr-és nemibeteg-gondozó intézetekben dolgozók között idősebbek, sokszor nyugdíjas korúak dolgoznak, és szak­emberhiánnyal találkozunk: jól képzett bőrgyógyászaink iránt van kereslet kül­földön. A szakmában markánsan van jelen a szabadidőben gyakorolt magán­praxis az állami egészségügyi ellátás és az egyetemi munka mellett is, ugyan­akkor egyre több az önálló magánren­delő. A magánszféra nagymértékben a kozmetológia irányába orientálódott.

A pediculosis és a scabies ektoparazitózisok; a betegek általában a viszketés miatt fordulnak orvoshoz. A tetvesség a hajas fejbőrön vagy a genitális szőrzetben a rovar vagy a serkék kimutatásával diagnosztizálható. 

A fejtetű apró termetű, szárnyatlan rovar, amely az ember hajas fejbőrén élősködik. Fejtetvesség bárkinél előfordulhat; rendszerint közvetlen érintkezéssel terjed, de közösen használt sapka, fésű vagy kefe is átviheti egyik emberről a másikra. A fejtetű nem tud sem ugrani, sem repülni. A tetvesség nem a mosdatlanság, a tisztátalanság vagy a szegénység jele. Főleg gyermekközösségekben fordul elő. Hogyan ismerhető fel? Tetvesség gyanúját keltheti, ha a gyermek gyakran vakarja a fejbőrét. Minthogy a tetű meglehetősen gyorsan mászik, a fejbőr megszemlélésekor könynyen elkerülheti a figyelmet. Legkorábban a serkék (a tetvek petéi) vehetők észre. Ezeket a nőstény egyedek rakják le a hajszálakra. A serkék igen aprók, tojásdad formájúak, a hajszálak hossztengelyével hegyesszöget alkotnak. Az egész hajas fejbőrt át kell nézni, serkék után kutatva. Fejtetvesség gyanúja esetén a család minden tagját meg kell vizsgálni. Ebben a családorvos, az iskolaorvos vagy a védőnő segíthet.