A szívelégtelenség klinikai kimenetelét számos új szer kedvezően javítja, a mortalitást csökkenti, de az oedema kezelésének fő eszköze továbbra is a megfelelő dózisú kacsdiuretikum parenterális vagy orális alkalmazá­sa. A kacsdiuretikus kezelés azonban önmagában gyakran nem elegendő a retineált folyadék teljes eltávolításához, a tartósan megmaradó oedema pedig a rossz prognózis előjele. Logikusnak tűnt, hogy a kacsdiuretikumokat a nefron különböző helyein ható egyéb diuretikumokkal kombinálják. Bár kevés jó minőségű vizsgálatból származó adat áll rendelkezésre a kombiná­ciós vizelethajtó kezelés hatékonyságáról, óvatos optimizmussal javasolható terápiarezisztens esetekben a kacsdiuretikumhoz adott hydrochlorothiazid.

Egy most közölt randomizált vizsgálatban mind a túlélés, mind a kórházi újrafelvétel aránya hasonló volt, ha a szívelégtelenség (HF) miatt kórházba került betegek hazabocsátásukkor furoszemidet vagy torsemidet kaptak. 

A klórtalidon a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentésének hatásos szere esszenciális hypertoniában. Eddig azonban viszonylag kevés adattal rendelkezünk a klórtalidon hatásosságának és biztonságosságá­nak megítélésére előrehaladott krónikus vesebetegséghez társuló magas vérnyomásban. Jelen vizsgálatban a klórtalidon adásával 12 hét elteltével eredményesebb vérnyomáskontroll volt elérhető, mint placebóval.

A hiperkalcémia – a vér megemelkedett kalciumszintje – gyakori anyag­cserezavar, amely életveszélyessé is válhat. Összefoglaljuk, hogy milyen betegségek állhatnak a hiperkalcémia hátterében, melyek a leggyakoribb tünetek, s hogy mit tehetünk a megelőzés és a kalciumszint csökkentése érdekében.

Bár a beteggel kapcsolatos tényezők (pl. terápiahűség) alapvetően fontosak a kontroll megvalósításában, hasonlóan lényegesek az orvoshoz kapcsolódó faktorok is (pl. hogy az orvos elfogadja-e a célérték feletti vérnyomást; mennyire biztos abban, hogy a mért érték megfelel a beteg „valódi” vérnyomásának; illetve mennyire aktív a gyógyszerfelírásban).