A vashiány már az anaemia kialakulása előtt klinikai tüneteket okozhat, ezért felismerése nem alapulhat kizárólag a teljes vérkép értékelésén. Gyul­ladásmentes állapotban a ferritin a vasraktárak legfontosabb rutinszerű markere, míg gyulladás és krónikus betegség esetén értékelését CRP-vel és transzferrinszaturációval szükséges kiegészíteni. Az igazolt vashiány hátterében álló vérvesztés, elégtelen bevitel, felszívódási zavar vagy fo­kozott szükséglet tisztázása alapvető feladat. Az első vonalbeli terápia az orális vaspótlás, amelynek adagolását a hepcidin szabályozó szerepe, a tolerálhatóság és az adherencia figyelembevételével célszerű megválasz­tani. A terápiás válasz rendszeres laboratóriumi és klinikai monitorozást, a vasraktárak feltöltését és a kiváltó ok kezelését igényli.

A roxadustat már hazánkban is elérhető HIF-PHI készítmény, amely bár hatékony és biztonságos alternatív terápia a dializált betegek anémiájának kezelésére, de fokozott felügyelet alatt álló készítmény. Alkalmazásakor különös figyelmet érdemel a pontos indikáció, amely kulcsfontosságú a le­hetséges mellékhatások elkerülése érdekében.

Dr. Farkas Pétert, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és He­matológiai Klinika belgyógyász, hematológus klinikai főorvosát az egyik leggyakoribb hiányállapotról, a vashiányról és annak hatékony kezeléséről kérdeztük.

A gyógyszeres terápiák kardiovaszkuláris mellékhatásai jelentős hatást gyako­rolnak bírnak a betegek morbiditására és mortalitására. Jelen cikk áttekintést nyújt a kardiotoxikus mellékhatásokkal járó fontos gyógyszercsoportokról, valamint összefoglalja a diagnosztika és a terápia alapelveit. A kardiális mellék­hatások jellemzőinek alapos megismerésével javíthatunk a betegek kezelésén.

Súlyos ízületi gyulladásban szenvedő, elhízott betegeknél ízületi pótlás alatt és után nagyobb a szövődmények kockázata, ezért egyes szakértők vonakodva ajánlják az ilyen pácienseiknek az elektív műtéteket.

Az emberi szervezet komplex biológiai rendszer, melyben a különböző szer­vek, szervrendszerek élettani működéséhez molekuláris szinten nélkülöz­hetetlenek a fehérjék, illetve a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló makro- és mikroelemek, valamint ásványi anyagok. Utóbbiak hiányában az adott szervrendszer és így a szervezet egésze működészavart szenved, amely hosszú távon irreverzibilis következményekhez is vezethet. Az aláb­biakban két – élettani szempontból – különösen jelentős anyag, a vas és a magnézium hiánya esetén fellépő szövődményeket, azok megelőzését, illetve a vas- és magnéziumpótlás aktuális kérdéseit tekintjük át.

A sokszerzős összefoglaló közlemény a vashiány globális betegségterhét, patofiziológiáját és kezelésének módozatait járja körül a legfrissebb kuta­tási adatok tükrében.

Az örökletes haemochromatosis egy autoszomális recesszív öröklésmenetű rendellenesség, mely a szervezet vasháztartásának felborítása révén sziszté­más vastúlterhelést eredményez. A felesleges vas parenchymalis sejtekben történő lerakódása sejtműködési zavarokhoz és a betegség klinikai képéhez vezet. Az örökletes haemochromatosis diagnózisának felállítására többnyire a 40–50-es években kerül sor. A kórképnek nincs tipikus megjelenési formája vagy patognomonikus, azonnali diagnózist lehetővé tévő jelei és tünetei. A klinikai tudatosság fokozódása és a diagnózis egyre korábbra tolódása miatt a klinikai gyakorlatban ritkán találkozunk vastúlterhelés következtében kialakuló végszervi károsodással. A betegség génjeinek genetikai vizsgálatát 18 éves kor után kell elvégezni a betegségben szenvedők első fokú rokonainál.

A vashiány a klinikai gyakorlatban sajnos napjainkban is az „aluldiagnosz­tizált” és „alulkezelt” kórképek csoportjába tartozik. Éppen ezért írásunk­ban szeretnénk felhívni a figyelmet a kérdéskör fontosságára, kiemelve a szubsztitúciós terápia szerepét a szövődmények megelőzésében és az életminőség javításában.

A transzglutamináz-2 enzimnek a coeliakia kialakulásában központi sze­repe van, így az enzim blokkolása ígéretes terápiás lehetőség. A direkt és specifikus, újgenerációs transzglutamináz-2-inhibitor ZED1227 az első nem diétás kezelés, mely humán klinikai vizsgálatban alkalmasnak bizonyult a gluténterhelés mellett bekövetkező nyálkahártya-károsodás megelőzésére.