Az Európai Kardiológus Társaság augusztusban, Londonban megrendezett kongresszusán ismertetett újdonságok egyike volt a krónikus koronária szindróma kezelésének új irányelve. Tomcsányi János professzort az ajánlás legfontosabb újdonsá­gairól, megállapításairól kérdeztük.

A European Society of Cardiology (ESC) 2019-es kongresszusán ismertették a krónikus koszorúér-szindrómákra (CCS) vonatkozó új ESC-iránymutatást. 

A kontrasztanyag-nephropathia az egyik leggyakoribb vesét érintő iatrogén ártalom. Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő hidráltsági állapot fenntartása, az acetil-cisztein alkalmazása azonban nem csökkenti a kontrasztanyag-nephropathia kialakulásának kockázatát.

A stabil szívkoszorúér-betegség a szükséglet és kínálat egyensúlyának időleges felborulása, mely összefügghet ischaemiával, korábbi szívizom­infarktussal, illetve katéterezéssel vagy CT-angiográfiával igazolt plakkok jelenlétével. A kezelés részét képezi a kockázati tényezők kezelése, a trombocitagátlás és antianginás gyógyszerek adása. A kardiovaszku­láris rizikó optimalizálása nem képzelhető el életmódbeli változtatások és a kísérő betegségek kezelése nélkül. Minden esetben a sztatinterápia elindítása az első lépés, ha az nem ellenjavallt. A trombocitagátlás alapköve az acetil-szalicilsav, alternatívája a clopidogrel. Az antianginás szereket fokozatosan kell hozzáadni a terápiás sémához, béta-blokkolóval kezdve. Válogatott esetekben eredményes lehet a revaszkularizáció perkután co­ronaria-intervencióval vagy bypass grafttal.

Bár Európában több mint 40 éve ismert a trimetazidin antianginás haté­konysága, a European Society of Cardiologists csak a 2013-as ajánlásában emelte be ezt a szert a stabil angina pectoris kezelésének második vonalába. A szerzők szerint szívelégtelenségben, perifériás érbetegségben, kontraszt­anyag indukálta nefropátiában, reperfúziós károsodás okozta anginában a trimetazidinnek kulcsszerepe van.

European Heart Journal, 2015. december 

Célkitűzés. A stabil angina pectoris szindrómában szenvedő betegek hétközna­pi tevékenységét, a napi teendők elvégzését limitálhatja a fellépő anginás rosszul­lét, illetve az attól való félelem. A vizsgálat célja az optimális gyógyszeres kezelés melletti trimetazidin kezelés hatékonyságának és biztonságosságának, valamint az életminőségre, általános egészségi állapotra vonatkozó hatásának vizsgálata stabil angina pectorisban. 

A trimetazidin a szívizomsejt-metabolizmus módosításával, a hemodinamikai jellemzők megváltoztatása nélkül fejti ki antiiszkémiás hatását. Az iszkémiás szívbetegség kezelésében hagyományosan alkalmazott vazodilatátor ACE-gátlókkal, nitrátkészítményekkel, valamint a nem dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkolókkal, az első szelektív szinusz csomó If-csatorna blokkoló ivabradinnal és a béta-blokkolókkal szemben a trimetazidinnak nincs közvetlen hatása a vérnyomásra és a szívfrekvenciára. Stabil angina pectorisban, ahol terheléskor az energia-egyensúly a felhasználás felé billen, különösen kedvező egy olyan szer használata, amely javítja az energiatermelés hatásfokát és más gyógyszerekkel jól kombinálható.

Az áttekintés az érendotél-működészavar néhány problémakörének (vaszkuláris kockázati tényezők, oxidatív stressz, endotélaktiváció, endotél-működészavar, vaszkulopátia, szövet-/szervkárosodás) holisztikus értelmezésére tesz kísérletet.
J Pharmaceut Scient Innov, 2013. február

Mivel a humán érrendszer valamennyi része egylényegű, az elsődleges és má­sodlagos prevenciós tevékenység részeként (a ritka ellenjavallatok figyelembe­vétele mellett) kívánatos lenne – lehetőleg együtt – alkalmazni a cikkben leírt beavatkozásokat az időskori macula-degenerációban szenvedő, illetve annak kockázati tényezőit hordozó betegeken.

J Pharmaceut Scient Innov, 2012. november-december

A kardiológiai rehabilitáció alatt a nagyérbetegségben szenvedő betegek cukoranyagcseréjét is ki kell vizsgálni. A szívbeteg diabéteszesek kockázatának széles körű csökkentésére különösen alkalmas a kardiológiai rehabilitáció alatti, sok összetevőből álló kezelés. A gyógyszeres kezelés optimalizálása mellett előtérben állnak az életmódbeli változtatások (mozgás és táplálkozás), valamint a betegoktatás. A rehabilitáció egyik központi feladata a koszorúér-betegségben és 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek társadalom-orvostani helyzetének személyre szabott értékelése mindenekelőtt a munkaképesség és a környezetbe való beilleszkedés szempontjából.