Mivel a veseglomerulusok gyulladásos elváltozásainak kezelése leginkább korai stádiumban akadályozhatja meg a vesefunkció romlását, a prognózis döntő mértékben a korai diagnózis függvénye. A vizelet laboratóriumi el­téréseinek elemzésekor feltétlenül gondolnunk kell a glomerulonephritis lehetőségére is!

A vesekövesség népbetegség. Gyakorisága régóta nagy, és ma is egyre nő. A férfiak korábbi dominanciája eltűnőben van, ma már alig kisebb a nő­betegek száma. A recidíva aránya igen nagy. A vesekőbetegség kezelése több, mint a fájdalmat szüntető sürgős ellátás, majd a bennrekedt kő műtéti eltávolítása. Összetett orvosi feladat, amelyben számos szakmának kez­dettől van dolga, és a hosszan tartó betegség végül a vesekőtől távol álló specialitásoknak is feladatot ad. A kőprofilaxis révén a heveny fájdalmakon túl a késői következmények is nagyrészt megelőzhetők.

A szív és a vese számos módon hatnak egymásra: az egyik szerv műkö­dési zavara a másik működésében is zavart generálhat. Az így kialakuló betegségek kezelése a kórképek összetettsége miatt interdiszciplináris együttműködést kíván. A cikk áttekinti a két szerv működésének klinikailag fontos összefüggéseit, és foglalkozik a legújabb terápiás lehetőségekkel is.

A krónikus vesebetegek közel fele diabetes mellitusban szenved. A diabéteszes nefropátia (DNP) a makrovaszkuláris károsodások kifejezett kockázati tényezője. A DNP 1-es típusú diabéteszben általában egy évtizedes betegségtartam után jelentkezik, de 2-es típusú diabéteszben már annak felismerésekor is fennállhat. 

Egy nagy kanadai epidemiológiai vizsgálat egyértelmű statisztikai összefüggést talált mindkét nemben a vesekövesség előfordulása és a krónikus vesebetegség, illetve végállapotú veseelégtelenség kialakulásának valószínűsége között. Az új adatok a vesekövesség megelőzésének és a veseköves betegek nefrológiai követésének fontosságát állítják reflektorfénybe.

A 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának felállításakor a  betegek mintegy fele, 10 év múlva mintegy 80%-uk hypertoniás. A hypertonia előfordulása kétszer-háromszor gyakoribb T2DM jelenlétében, mint a nem diabeteses népességben.