Egyre több az idősödő és öreg ember, s a technicizált világban burjánzó fizikai in­aktivitás miatt új „járvány” terjed: az öregedés részeként az izomtömeg, az izomerő, a motorikus ügyesség rohamos megfogyatkozása. Jelentős részben kivédhető, el­odázható ez a folyamat, ám a sikeres megelőzéshez saját összeszedettségünkre és munkánkra van szükség. A szarkopéniások életminősége és életkilátása lényegesen rosszabb a megfelelő izomzattal és motorikus funkciókkal élő kortársaikénál.

A szívbetegek rehabilitációjában a rezisztenciaedzés kezd beépülni a tartós, egyenletes, mérsékelt-közepes intenzitású fizikai terhelésen alapuló multidiszciplináris programokba. Az indikáció kiterjedt a szívelégtelenség különböző for­máira is. Az utóbbi években a nagy intenzitású szakaszos tréning is polgárjo­got kapott a szívbeteg-rehabilitációban. Ezek jól kombinálhatók a légzőizomzat edzésével. A gyenge vázizomzat fejleszthető elektromos ingerléssel, excentrikus erőfejlesztő gyakorlatokkal, vibrációs és érleszorításos edzéssel. Mindezek a szív-és tüdőbetegek rehabilitációjának veszélytelen eszközei. Hatásosságuk kísérésére tanácsos az érfunkciók vizsgálata.