H. C. Spangenberg , I. Zuber-Jerger , L. Mohr , R. Thimme , H. E. Blum cikkei

A hepatocelluláris carcinoma (HCC) a nyolcadik leggyakoribb daganatos betegség: világviszonylatban körülbelül egymillió új beteggel kell számolni évente.1 Az USA-ban az elmúlt 25 évben a HCC éves incidenciája 100 000 lakosra számítva 1,4-ről (1976–1980) 2,4-re nőtt (1991–1995). Ennek fő oka a hepatitis C vírusfertőzés terjedése, ami a következő években várhatóan tovább fogja növelni a HCC gyakoriságát. A HCC prevalenciája a férfiak között általában négyszer–tízszer akkora, mint a női népességben. A klinikai gyakorlat azt mutatja, hogy a krónikus májbetegség (hepatopathia), illetve a máj cirrhosisa nagymértékben növeli a HCC kockázatát (1. ábra). A kockázat nagysága három tényezőtől függ: a májbetegség etiológiájától, időtartamától és aktivitásától. A legnagyobb kockázattal a krónikus hepatitis C (HCV) és a krónikus hepatitis B (HBV) fertőzés, valamint a haemochromatosis okozta és az alkoholos eredetű cirrhosis jár (2. ábra). A cirrhosis eseteinek 2–60%- ában a májban HCC is található. A HCC kockázata feltűnően kicsi primer biliáris cirrhosisban, illetve Wilson- kór okozta cirrhosisban. A protrombinidő, az életkor, a thrombocyta- szám és az anti-HCV státus alapján meghatározott pontszámból megbecsülhetjük az elsődleges máj-carcinoma kialakulásának kockázatát.