Birger Pĺlsson és Hans Verbaan cikkei

A krónikus hepatitis C fertőzés gyakori szövődménye a cirrhosis és hypersplenia, melyek más tényezőkkel, így a máj thrombopoietin-szintézisének csökkenésével együtt, cytopenia kialakulásához vezetnek. A pegilált interferont és ribavirint magába foglaló kombinált antivirális kezelés hátránya a hematológiai toxicitás. A lép – mikrorészecskék katéteren át történő befecskendezésével végrehajtott – részleges, a parenchyma mintegy 30–70%-át érintő embolizációja (,,partial splenic embolization”, PSE) napjainkban biztonságos eljárásnak minősül, mely jelentős mértékben csökkentheti a hypersplenia okozta cytopeniát, elsősorban a thrombocytopeniát. A hatás tartósan, akár 20 évig kimutatható, és az eljárás alkalmazása számos rendellenességben jól dokumentált.

A krónikus hepatitis C (HCV) gyakori fertőzés és mint ilyen, világszerte növekvő egészségügyi problémát jelent. Vizsgálatok szerint a HCV-fertőzéssel összefüggő szövődmények, a dekompenzált cirrhosis és hepatocelluláris carcinoma aránya az elkövetkező 20–30 évben tovább emelkedik . A pegilált interferont és ribavirint magába foglaló kombinációs antivirális kezelés eradikálhatja a HCVfertőzést, mérsékelheti a májbetegség progresszióját és csökkentheti a májtranszplantáció iránti igényt. Cirrhosisos, különösen dekompenzált cirrhosisos betegeknél azonban gyakoriak a kezeléssel összefüggő, nem kívánt hematológiai mellékhatások, melyek korlátozzák a terápia folytatását és végső soron a kezelés hatékonyságát .