Osztályvezető főorvos, Dél-pesti Centrumkórház, Infektológiai Osztály, Budapest Dr. Szlávik János cikkei

Amikor 2019 végén Kínában megjelent az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta megbetegedés, jómagam kisebb esélyt adtam egy világjárvány kialakulá­sára, hiszen a távol-keleti SARS és közel-keleti MERS koronavírus okozta betegsé­gek nem fejlődtek a világ összes országát érintő problémává. Bevallom, tévedtem. A COVID-19 betegség 1 év alatt több mint 100 millió igazolt fertőzést okozott világ­szerte, és a halálos áldozatok száma közelíti a 2,5 milliót.

Mára már egyértelműen bebizonyo­sodott, hogy a vírus a denevérektől szár­mazik, de a WHO behatóan vizsgálja, hogy lehetett-e szerepe a vuhani víruslaborató­riumnak a kórokozó elszabadulásában. A lipidburkos RNS koronavírusok rendkívül gyorsan mutálódnak, így napjainkra már többféle mutáns törzset azonosítottak világszerte. A mutációk egy része végze­tes a vírus számára, mások megkönnyítik a terjedését, esetleg változtatják, néha súlyosbítják a klinikai képet. Ez az oka an­nak, hogy az első kínai betegeknél észlelt leggyakoribb klinikai tünetek (láz, izom- és ízületi fájdalom, köhögés, torokfájás) ké­sőbb teljesen más gyakoriságot mutattak, az elsőszámú tünetek a fejfájás, a szaglás elvesztése, az orrfolyás és a gyengeség lettek. A legtöbb fertőzött enyhe vagy közepesen súlyos tünetekkel vészeli át a betegséget, és tüneti terápia mellett meggyógyul, de az idősebbeknél, króni­kus megbetegedésekben szenvedőknél, cukorbetegeknél, kardiovaszkuláris és légzőszervi megbetegedések esetén, va­lamint daganatos betegek körében sokkal nagyobb a súlyos lefolyás valószínűsége.