Luciano Kolodny, MD cikkei

Sok férfi beteg nem szívesen beszél szexuális problémáiról. Már a 40 éves betegek vizsgálata során is ajánlatos rutinszerűen és tapintatosan rákérdezni az esetleges merevedési zavarra, mivel ez a tünet a korábban fel nem ismert érbetegség első jele lehet. A cikk bemutatja az erectilis diszfunkció és az érbetegség kapcsolatát, és ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a háziorvos miként működhet közre a merevedési zavar és az esetleges alapbetegség kockázatának csökkentésében.

A National Institutes of Health 1992-ben létrehozott, impotenciával foglalkozó konszenzusbizottságának1 definíciója szerint az erectilis diszfunkció „az az állapot, amikor a férfi nem képes a nemi aktushoz szükséges erekció elérésére vagy fenntartására”. Az erectilis diszfunkció (korábbi nevén impotencia) nem új keletű probléma. A legkorábbi írás, amely az impotenciát említi, Indiából származik a Kr. e. 8. századból, és a Biblia is több helyen utal erre a problémára.2

A régebbi korokban sokféle okot feltételeztek a merevedési zavarok hátterében, így többek között rontást, boszorkányságot, gyermekkori szexuális szorongást, istentől való átkot, illetve „elégtelen önkontrollt és szexuális viselkedészavart”.2 A 19. századtól kezdődően a természetfölötti okok helyett egyre inkább az erekció élettani mechanizmusainak tanulmányozása került a középpontba (lásd a keretes részt a 30. oldalon).

Az erectilis diszfunkció egyrészt kórállapot, amely a beteg és partnere számára egyaránt szenvedést okozhat, másrészt pedig valamely alapbetegség első jele is lehet. Cikkünk fő célja adatokkal alátámasztani az erectilis diszfunkció és az érbetegségek szoros összefüggését.

Epidemiológiai tényezők

Az erectilis diszfunkció epidemiológiájával foglalkozó egyik legtöbbet idézett vizsgálat, a Massachusetts Male Aging Study14 a szexuális diszfunkció prevalenciáját mérte fel idősödő férfiak körében, intézeten kívüli körülmények között.