Leslie Citrome, MD, MPH cikkei

Az újabb, atípusos antipszichotikumok jobban tolerálhatók, mint a régebbi neuroleptikumok, és intramuszkuláris formában jól használhatók az akut viselkedészavar olyan eseteinek kezelésére, amikor az orális gyógyszerbevitel nehézkes. Az agitáció megszűnése után könnyen át lehet állítani a beteget ugyanannak a szernek az orális készítményére. A szerző ismerteti a betegvizsgálat menetét, a megfelelő készítmény kiválasztását és a jövőbeli kezelési lehetőségeket.

A sürgősségi kórházi betegfelvételek gyakori indoka a psychosis és az agresszív viselkedés. Olykor a betegvizsgálat során is észlelhető a viselkedészavar. Az ilyen sürgősségi állapotok kezelése során eddig csak a hagyományos neuroleptikumok (pl. haloperidol, chlorpromazin), illetve a benzodiazepinek (az USA-ban elsősorban a lorazepam) intramuszkuláris készítményei közül lehetett választani. Újabban az atípusos antipszichotikumok intramuszkuláris készítményei új lehetőségeket kínálnak a pszichotikus, agitált betegek kezelésében (1. táblázat).

Betegvizsgálat

Az agitált beteg vizsgálata speciális feladat az orvos számára. Sokféle betegségben észlelhető akut nyugtalanság (agitáció), így többek között szkizofréniában, bipoláris betegségben, dementiában és szomatikus betegségekben. Az agitáció fő ismertetőjele a fokozott motoros vagy verbális aktivitás, ami megnyilvánulhat ingerlékenységben (irritabilitás), elutasító viselkedésben (kooperáció hiánya), kiabálásban vagy káromkodásban, fizikai vagy szóbeli fenyegetésben, romboló vagy támadó magatartásban is. Az agitált beteg és a közelében lévők biztonsága érdekében sürgős beavatkozásra van szükség. Ilyen körülmények között nem vagy nehezen adhatók be az orális gyógyszerek, és szükség lehet intramuszkuláris készítmények használatára.