Yvonne E. Vaucher, MD, MPH cikkei

FO~ SZEMPONTOK

1. A bronchopulmonalis dysplasia a megszületés után bizonyos ideig tartó oxigéndependenciával járó állapot, amelyet jellegzetes röntgenkép és ennek megfelelő anatómiai elváltozások kísérnek.
2. A betegség kockázatát növelheti a hemodinamikailag jelentős ductus arteriosus persistens, a postnatalis sepsis, a szülés előtti anyai infekció, illetve az anya vagy az újszülött Ureaplasma histolyticum-kolonizációja.
3. A kezelés fő céljai a légúti tünetek megszüntetése, a tüdőfunkció javítása, az előrehaladó tüdőkárosodás feltartóztatása, a gyulladás csökkentése, a megfelelő oxigenizáció fenntartása és a tüdő növekedésének serkentése.
4. A megelőzés továbbra is bizonytalan: végeredményben a koraszülés elkerülésére vagy késleltetésére, a praenatalis és postnatalis infekciók csökkentésére, a születés utáni káros hatások (intubálás, oxigénkezelés, lélegeztetés) kiküszöbölésére korlátozódik.

Bevezetés

A megszületés előtti és közbeni, illetve az újszülöttkori ellátás fejlődése ellenére a bronchopulmonalis dysplasia (BPD) továbbra is veszélyt jelent a neonatalis intenzív osztályon ápolt újszülöttek számára, és próbára teszi a kezelőorvos tudását is. A BPD az újszülöttkori krónikus tüdőbetegség leggyakoribb oka, és továbbra is vezető tényező a hosszú távú általános és pulmonalis morbiditásban, valamint az idegrendszeri fejlődési zavarok kialakulásában. A kezelésre fordított összegek megemelik az egészségügyi ellátás költségét, és fokozott terhet rónak a gyermekkorban alkalmazott orvosi és oktatási erőforrásokra.