James C. M. Chan, MD, Debra M. Williams, MD, Karl S. Roth, MD cikkei

FŐ SZEMPONTOK

1. A fejlődő országokban a gyermekkori akut veseelégtelenség három leggyakoribb oka a haemolyticus-uraemiás szindróma, a glomerulonephritis és a posztoperatív sepsis/praerenalis ischaemia, a fejlett országokban az intrinsic vesebetegség, a műtét utáni septicus shock (elsősorban nyitott szívműtét után) és a szerv- vagy csontvelő-átültetés (13%).
2. A már kialakult veseelégtelenség folyadékterápiájának megtervezésekor a becsült inszenzibilis vízveszteségen kívül számításba kell venni a vizelettel vagy egyéb módon elvesztett folyadékot és elektrolitokat is.
3. A krónikus veseelégtelenség első két szakasza gyakran tünetmentes, a veseműködés romlását azonban számos reverzibilis ok gyorsíthatja (pl. dehidráció, hypertonia, pangásos szívelégtelenség, hypercalcaemia, hyperuricaemia, hypokalaemia, alkalosis, nephrotoxicus szerek).
4. Az idült veseelégtelenség kiemelten fontos szövődménye a foszfátürítés károsodása, amely a szérum foszfátszintjének emelése és a kalciumkoncentráció következményes csökkenése révén szekunder hyperparathyreosishoz és renalis osteodystrophiához vezet.
5. Ha a GFR az életkornak megfelelő érték 10%-a alá csökken, a krónikus veseelégtelenség konzervatív kezelésétől már nem várható eredmény, azaz dialízis és veseátültetés válik szükségessé.

Bevezetés

A veseelégtelenség felismerése és kezelése az utóbbi évtizedben bekövetkezett komoly előrelépés ellenére sem mentes a buktatóktól. Az akut és krónikus veseelégtelenségről szóló cikkünk kitér a kórkép okaira, kezelési elveire, valamint rövid és hosszú távú kimenetelére.