Gődény Mária cikkei

A közlemény célja a prosztatadaganat kombinált külső és interstitialis sugárkezelése után kialakult helyi kiújulás miatt végzett „salvage” brachyterápia esetismertetése. Hatvanegy éves betegünk 2009-ben szervre lokalizált, közepes kockázatú prosztatadaganatára nagy dózisteljesítményű sugárforrással („high dose rate”, HDR) 1×10 Gy brachyterápiát és 60 Gy összdózisú, konformális külső besugárzást kapott. 2013-ig remisszióban volt. 2014-ben az emelkedő PSA-szint miatt végzett kismedencei MRI és egésztest-acetát-PET/CT a prosztatában jobb oldalon dorsalisan helyi kiújulást igazolt, a csontscan negatív volt. A „salvage” kezelés lehetőségeiről történt átfogó felvilágosítást követően a beteg brachyterápiát választott, így kis dózisteljesítményű 125I sugárforrással („low dose rate”, LDR) transrectalis ultrahangvezérlettel „salvage” brachyterápiát végeztünk. A kezelés során transperinealisan szúrt tűkön át 21 db 125I „seed”-et ültettünk be a beteg prosztatájába. A teljes prosztatára, illetve a tumoros részre leadott dózis 100 Gy, illetve 140 Gy volt. A beteg jól tolerálta a kezelést. A CT/MRI fúzió alapján végzett ún. posztimplantációs dozimetria kielégítő eredményt adott. A „salvage” kezelés előtti 1,46 ng/ml-es PSA-érték a kezelés után 1, illetve 2 hónappal 0,42 ng/l-re, ill. 0,18 ng/ml-re csökkent. A betegnél gastrointestinalis mellékhatások nem jelentkeztek, a vizeletürítése kissé gyakoribbá vált. Prosztatatumor primer besugárzását követő egyedüli helyi kiújulás esetén válogatott betegeknél a LDR brachyterápia jó választás a „salvage” kezelésre. A multiparametrikus MRI alapvető, az acetát/kolin-PET/CT fontos kiegészítő módszer lehet a tumoros kiújulás helyének megállapításához és a „salvage” brachyterápia dózistervezéséhez. Magyar Onkológia 58:219–224, 2014

Kulcsszavak: prosztatadaganat, helyi kiújulás, „salvage”, „LDR” brachyterápia

Magyarország a fej-nyaki daganatok halálozásában mind a férfiaknál, mind a nőknél vezető pozíciót tölt be Európában. A fej-nyaki régió anatómiája és patológiája bonyolult, a tumor terjedésének felmérése nehéz feladat, ezért fontos, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzünk a képalkotók korszerű alkalmazásáról. A beteg sorsa nagyban függ a daganat stádiumától, a választandó terápiától. A klinikai vizsgálatot (beleértve az endoszkópiát is) komputertomográfiás (CT) és/vagy mágneses rezonanciás vizsgálattal (MRI) kombinálva a tumor lokális (T), regionális (N) és távoli (M) terjedését pontosan lehet meghatározni. A CT és az MRI alkalmas arra, hogy az endoszkópia által fel nem fedezett elváltozást is megtalálja, és a tumorstádium meghatározásának pontosságát 90%-ra emelje. A technika fejlődésével az MRI a fej-nyaki daganatok megítélésére alapmódszerré vált. A magasabb térerejű berendezések használatával (1,5T-3T) a jobb jel-zaj viszony miatt javult a képek felbontása, ezáltal szöveti felbontóképességük is. A funkcionális MR-technikák, a dinamikus és a diffúziósúlyozott MRI (DCE-MRI, DW-MRI) növelik a szövetek karakterizálhatóságát. A pozitronemissziós komputertomográfia (PET/CT) okkult nyirokcsomóáttét, távoli tumoros elváltozás, második primer tumor kimutatásában hatékony. A fej-nyaki régióban elhelyezkedő ismeretlen primer tumor kimutatására a PET/CT és az MRI pontossága hasonló. A daganatos beteg megfelelő ellátása nagyban függ a radiológus kompetenciájától és a multidiszciplináris onko-teamben betöltött szerepétől. Magyar Onkológia 57:182–202, 2013

Kulcsszavak: rák, fej-nyaki daganat, MRI, CT, PET/CT