Photodermatosisok – bevezető

A fotodermatológia az ultraibolya (UV) és a látható fénynek a bőrre kifejtett hatásával foglalkozik. Az UV fény 200–400 nm hullámhosszúságú elektromágneses sugárzás, amelyen belül gyakorlati szempontból UVC (200–280 nm), UVB (280–320 nm) és UVA (320–400 nm) hullámhossztartományt szokás megkülönböztetni. A látható fény hullámhossza 400 és 760 nm között van. Az ennél nagyobb hullámhosszúságú (760 nm–300 mm) sugárzást infravörös fénynek nevezzük.

Az UV, a látható és az infravörös sugárzás természetes forrása a nap, de mesterséges fényforrások segítségével is előállíthatók. Bizonyos munkakörökben (pl. hegesztők, kozmetikusok, egészségügyi dolgozók) a szervezetet érő UV sugárzás mennyisége lényegesen meghaladja a lakossági átlagot.

Az atmoszféra legfelső rétegében a Napból származó elektromágneses sugárzás intenzitása 1350 W/m2. A légkörben a 330 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú sugárzás jelentős része a gázmolekulákról és a vízcseppekről szétszóródik, a 200–330 nm-es sugárzást az ózon, míg a 200 nm-nél rövidebb hullámhosszúságú sugárzást az oxigénmolekulák nyelik el. Ennek következtében a tengerszinten a sugárzás intenzitása már csak 900 W/m2; ennek fele a látható fényből, 40–50 W/m2 az UVA és mintegy 2 W/m2 az UVB sugárzásból, a többi pedig az infravörös sugárzásból származik.

A bőrfelszínt érő sugárzás 5%-a visszaverődik, a többi a bőrben elnyelődik, vagy a mélyebb szövetekből reflektálódik. A 300 nm-nél rövidebb hullámhosszúságú UV fény csupán a hámrétegig jut el, mert ott az urokainsav, a DNS, az RNS, bizonyos aminosavak és a melanin elnyelik. A 300 nm-nél hoszszabb hullámhosszúságú sugárzás az irhába is bejut, ahonnan jelentős részét a kollagén rostok visszaverik. A többit a celluláris RNS és DNS, az aminosavak, valamint az elasztin és a kollagén nyelik el.