A Mycoplasma pneumoniae ellen még mindig a makrolidok a legjobbak
A Mycoplasma pneumoniae a legtöbb esetben még szenzitív a makrolid antibiotikumokra az USA-ban, de egyre gyakoribb a rezisztencia.
- Új diagnosztikai lehetőségek a mikrobiológiában napjainkban és a közeljövőben
- Területen szerzett felnőttkori alsó légúti fertőzések és tüdőgyulladás: a 2009-es német módszertani útmutató kivonata
- A közösségben szerzett pneumonia atípusos kórokozói
- Az akut bronchitis diagnózisa és kezelése
- Kórokozók antibiotikum-érzékenységének meghatározása
Ázsiában gyakori a makrolid-rezisztens M. pneumoniae (MRMP), és beszámoltak már róla Európában is. Észak-Amerikában először 2008-ban találtak ilyen törzseket, ezek prevalenciája azonban nem ismert, mivel erre vonatkozóan nincs szervezett megfigyelés.
Az Emerging Infectious Diseases augusztusi számában közölt epidemiológiai vizsgálatot dr. Xiaotian Zheng, PhD (Ann & Robert H. Lurie Gyermekkórház, Chicago, és a Northwestern Egyetem Feinberg Orvoskara, Illinois) vezetette. A kutatócsoport 91 M. pneumoniae - pozitív mintát tanulmányozott, amelyeket 2012 és 2014 között gyűjtöttek hat Egyesült Államok-beli nagyvárosban. A minták 10 hónapos – 66 éves betegekből származtak, többségük 18 éven aluliakból.
A polimeráz láncreakció assay-k, a szubkultúrák és a pontmutációk azonosítására szolgáló DNS szekvenálás azt mutatták ki, hogy a minták 13,2%-a erősen rezisztens volt a makrolid antibiotikumokra. Ez az MRMP prevalencia nagyobb, mint az Észak-Amerikában a korábbi években talált 8–12%.
Sem a betegek életkora, sem a minták típusa nem korrelált szignifikánsan a makrolid-rezisztenciával.
Az antimikrobiális érzékenység vizsgálata igazolta, hogy a makrolid-rezisztens izolátumokban magas volt az erythromycin minimális gátló koncentrációja, míg a makrolid-érzékenyekben alacsony. Ha azonban tetraciklinnel vagy levofloxacinnal végezték a vizsgálatot, minden izolátumnál alacsony volt a minimális gátló koncentráció.
„Bár vizsgálatunk hat, egymással nem szomszédos USA államban igazolta az MRMP-t, azokban a gyermekekben, akiknek M. pneumoniae okozta légúti fertőzésük van, továbbra is a makrolid antibiotikumok a választandó gyógyszerek” – állítják a kutatók. „Az orvosoknak azonban oda kell figyelniük arra, ha a makrolidok nem hatnak, és szükség esetén más gyógyszereket kell alkalmazniuk.”
A vizsgálat másik fontos eredménye az volt, hogy a 80 légúti fertőzésből származó minták egyharmadában társfertőzés is fennállt, a M. pneumoniae mellett egy vírusos patogén is jelen volt. „A >30%-os vírusos társfertőzési arány azt jelzi, hogy azokban a gyermekekben, akiknek bizonytalan eredetű légúti fertőzésük van, vizsgálni kell mind a bakteriális, mind a vírusos patogének jelenlétét” – mondták a kutatók.
Forrás: Medscape
