A nem alkoholos eredetű steatohepatitis kivizsgálása

Nem alkoholos zsírmáj alatt olyan betegségcsoportot értünk, melynek hátterében májkárosodást előidéző mértékű alkoholfogyasztás nem igazolható. A zsírmáj és a steatohepatitis tartozik ide. Cikkünkben a nem alkoholos steatohepatitis kivizsgálásának és kezelésének olyan integrált megközelítését mutatjuk be, mely figyelembe veszi a klinikai és laboratóriumi vizsgálatok eredményeit is. A kezelés három része a háttérben álló kockázati tényezők kiiktatása, a progressziót okozó faktorok elkerülése és a nem alkoholos steatohepatitis specifikus kezelése.

Bevezetés

A nem alkoholos zsírmáj-betegség (NAFLD, non-alcoholic fatty liver disease) jellegzetessége a macrovesicularis steatosis, mely májkárosodást nem okozó mennyiségű alkohol fogyasztása mellett alakul ki. Ide tartozik a nem alkoholos zsírmáj (NAFL, non-alcoholic fatty liver) és a nem alkoholos steatohepatitis (NASH, non-alcoholic steatohepatitis), melynek szövettani jellegzetessége a sejtek felfúvódása, Malloryhialin megjelenése, fokális gyulladás és pericelluláris fibrosis kialakulása. A felsoroltak nem különböznek az alkohol hatására létrejövő májkárosodástól, attól való elkülönítésük klinikai jelek alapján lehetséges. A NAFLD az elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás és hypertriglyceridaemia által jellemzett metabolikus szindróma hepatikus manifesztációja. Az Egyesült Államokban a metabolikus szindrómában szenvedők számát 47 millióra becsülik. Ehhez járul, hogy az amerikai lakosság több mint 50%-a túlsúlyos (testtömegindex [BMI, body mass index] 25–29 kg/m2) vagy elhízott (BMI >29 kg/m2), így NAFLD kialakulása több millió embert veszélyeztet. A jelenlegi becslések szerint az átlagpopuláció 12–15%-a szenved NAFL-ben, a NASH aránya pedig 3–4%. Míg a zsírmáj prognózisa jó, a NASH cirrhosisba mehet át. Az optimális kezelési stratégia felállítása érdekében ezért alapvető jelentőségű a pontos diagnózis. Az alábbi cikkben tárgyalt integrált megközelítés a feltételezett vagy igazolt NASH diagnosztikája és kezelése során a klinikai és a laboratóriumi vizsgálatok eredményeit is figyelembe veszi.