A prosztatarák hormonterápiája fokozza a kardiális kockázatot

A prosztatarák növekedéséhez és progressziójához tesztoszteront igényel, ezért prosztatarákban androgéndeprivációs terápiát (ADT) alkalmaznak arra, hogy a szervezetben az androgén mennyiségét akár nullára csökkentsék, ezzel lassítva a daganat növekedését.

Bár az erre vonatkozó adatok némileg ellentmondásosak, egyes vizsgálatokban arra jutottak, hogy a radioterápiával együtt alkalmazott ADT eredményesebb a prosztatarák kezelésében, mint az önmagában alkalmazott sugárkezelés. Jelenleg az ADT-t előrehaladott prosztatarák eseteiben javasolják, de egyre szélesebb körben használják lokalizált prosztatarákban is, noha ilyen esetekben alig állnak rendelkezésre adatok a hatásosság igazolására.

Az ADT nem mentes a mellékhatásoktól: leggyakrabban erektilis diszfunkció, diabétesz, csontritkulás és gynecomastia fordul elő. Ezen túlmenően mind több adat utal arra, hogy az alacsony tesztoszteronszintek fokozhatják a kardiovaszkuláris betegségek (CVD, cardiovascular disease) kockázatát.

A CVD és ADT közötti potenciális összefüggéseket elemző vizsgálatok ellentmondásos eredményekkel zárultak. Egy metaanalízisben például 40 százalékkal magasabbnak találták a nem fatális CVD-k előfordulásának esélyét azon férfibetegek körében, akik prosztatarákjuk kezelésére ADT-ben is részesültek. A korábbi vizsgálatok ugyanakkor nem igazoltak korrelációt az ADT és a kardiovaszkuláris mortalitás között. Mindezek fényében nem könnyű feladat megtalálni az egyensúlyt a kardiális egészség és az ADT között.

A vizsgálatok során számos probléma felmerülhet: egyes vizsgálatokba csak idős férfibetegeket vontak be, akiknek körében a szívbetegségek egyébként is gyakoribbak, illetve nem gyűjtöttek adatokat arra vonatkozóan, hogy a betegek milyen gyógyszereket szedtek egyidejűleg. Még ha mutatkozik is összefüggés az ADT és a CVD között, nehéz eldönteni, hogy az ADT okozta a CVD-t vagy csak súlyosbította az előzetesen már fennálló betegséget.

A dr. Reina Haque (Kaiser Permanente Southern California, Pasadena) által vezetett munkacsoport legfrissebb adatait a British Journal of Cancer című lapban hozták nyilvánosságra.

A mostani vizsgálatban figyelembe vették a korrelációt esetlegesen befolyásoló tényezőket, többek között a kórelőzményben szereplő CVD-t, a PSA-szinteket, a CVD kezelésére szedett gyógyszereket és a kardiovaszkuláris kockázati tényezőket.

A vizsgálatba 7637 olyan beteget vontak be, akiknél a közelmúltban diagnosztizáltak lokalizált prosztatarákot. A betegek csaknem egyharmada (30 százaléka) részesült ADT-ben. A betegeket maximálisan 13 éven át követték nyomon.

A fent felsorolt tényezők figyelembe vételét követően az arritmia kockázatának 44 százalékos növekedését tapasztalták. Az ingerületvezetési zavarok esélye megháromszorozódott.

Az ADT és CVD közötti összefüggések hátterében többféle mechanizmus lehetősége jön szóba. Először, a tesztoszteronhiány növeli a zsírtömeget, amit a CVD rizikófaktoraként tartanak számon. Ezen túlmenően, alacsony tesztoszteronszintek mellett gyakoribb a kóros lipidprofil, magasabb a proinflammatorikus citokinek szintje, és gyakrabban áll fenn hipertónia.

A szerzők reményei szerint eredményeik alapján könnyebben azonosíthatók majd azok a prosztatarákos betegek, akiknél nagyobb a CVD kockázata. Ilyen esetekben rendszeres kardiológiai kontroll szükséges, emellett rendszeres testmozgásra kell őket ösztönözni, és szoros nyomonkövetést igényelnek a magas vérnyomás és a cukorbetegség korai diagnózisa érdekében.