Az időskori tesztoszteronpótlás előnyei
Idős, alacsony tesztoszteronszintű, hipoandrogenizmus tüneteit mutató férfiak állapotát az egyéves tesztoszteronpótlás jelentősen javíthatja.
Prof. Dr. Peter J Snyder (University of Pennsylvania, Philadelphia) és munkatársai a New England Journal of Medicine-ben 2016. február 18.-án megjelent közleményükben arról számoltak be, hogy idős (65 év fölötti) férfiak egy évig tartó tesztoszteronkezelése segítette a szexuális működést, javította a kedélyállapotot és a depresszív tüneteket, de nem fokozta a vitalitást.
Az eredmények a jelenleg is folyó hét tesztoszteron vs. placebo vizsgálat (Testosterone Trials) első három vizsgálatának adataiból származnak. A kutatásokat az Institute of Medicine (IOM) indította 2004-ben annak megválaszolására céljából, hogy az olyan alacsony tesztoszteron-szintű betegeken, akiknél a magas életkoron kívül semmiféle ok erre nem utal, a tesztoszteron külső bevitele hogyan befolyásolja a tüneteket.
Az IOM kiindulási álláspontja az volt, hogy előbb be kell bizonyítani a tesztoszteronkezelés előnyeit, és csak később kell felmérni a hosszú idejű használat kockázatait, ezért ezek a kiinduláskor nem is vizsgálták a kezelések esetleges kockázatait, bár az FDA törzskönyvezéshez megköveteli, hogy vizsgálják a hormonpótlásnak a szívrohamok és stroke kockázatára gyakorol hatását is. Az FDA nem az idős életkor miatti, hanem csak a „speciális egészségügyi állapotok következtében fellépő" alacsony tesztoszteron-szintek esetén javasolja a készítmények használatát. Az ismertetet vizsgálatokban a kockázatbecslés előtt először a tesztoszteron pótlás előnyeit akarták bizonyítani.
A betegbeválasztás szigorú feltételek között történt: olyan 65 éves vagy annál idősebb férfiak vehettek benne részt, akik tesztoszteron-szintje a 19-40 éves férfiak normális tesztoszteron-szintje (275 ngramm/dl) alattinak volt és a hipoandrogenizmus tüneteit mutatták. Igen kis százalék, a 51 085 férfiből csak 790 felelt meg (1,5%) a beválasztási kritériumoknak. A résztvevők átlagos életkora 72 év volt, csaknem 90%-uk fehér bőrű volt, többnyire túlsúlyosak voltak, sokan szenvedtek hipertoniában, egyharmaduk cukorbeteg volt, 20%-uk alvási apnoeban szenvedett, 15%-ban már szívinfarktuson estek át. A prosztatarákos, magas kardiovaszkuláris kockázatú és súlyosan depressziós férfiakat nem vették be a vizsgálatba.
A férfiak egyik csoportja tesztoszteron gélt, a férfiak másik csoportja placebo gélt kapott 1 éven keresztül. Minden férfit a három vizsgálat (Sexual Funxtion Trial, Physical Function Trial és Vitality Trial) közül legalább az egyikbe (de akár többe is) besorolták. A tesztoszteron plazmaszintjének növekedése a tesztoszteron gélt kapó csoportban a Psychosexual Daily Questionnaire kérdőív szerint jelentősen emelkedett szexuális aktivitással járt, ami a jelentősen erősödött nemi vágyban és az erektilis funkció megnövekedésében jelent meg (p<0,001) mindhárom vizsgálatban egyaránt. A Fizikális Működések vizsgálatban nem volt jelentős különbség a tesztoszteront és a placebót kapók között a tekintetben, hogy 6 perc alatt mekkora távolságra tudtak gyalogolni. Viszont a mindhárom vizsgálatban a tesztoszteront kapó férfiak javára jelentős különbség mutatkozott négy különböző fizikai tényezőben (p=0,003).
A tesztoszteron-kezelésnek kétségtelenül vannak előnyei, de klinikai jelentősége még nem tisztázott. Az eredmények nem elegendőek ahhoz, hogy tesztoszteron-kezelést indítsunk minden férfinél időskori tünetek esetén. A mellékhatások tekintetében is vannak ellentmondások, de azbiztos, hogy ezek a tesztoszteron-vizsgálatok ugyanolyan vitákat fognak generálni, mint annak idején a posztmenopauzális nők ösztrogén-pótlásának hatásait értékelő Women’s Health Initiative vizsgálat.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. The New England Journal of Medicine
3. The New England Journal of Medicine
