JAK-gátlók szisztémás szklerózisban?
A JAK-gátlók szisztémás szklerózis kezelésében történő alkalmazására kevés adat áll rendelkezésre, és azok sem mutatnak a más kezelésekhez képest kedvezőbb hatást
Egy nemzetközi regiszter alapján a szisztémás szklerózisban (SSc) szenvedő, JAK-gátlóval kezelt betegeknél magas volt a kezelés abbahagyásának aránya, a betegekben számos mellékhatás – köztük fertőzések és rosszindulatú daganatok – jelentkeztek, és úgy tűnt, hogy terápiás eredményeik hasonlóak voltak a standard immunszuppresszív szerekkel elért eredményekhez.
Stefano Di Donato (University of Leeds, Anglia) és munkatársai longitudinális retrospektív elemzést végeztek az Európai Scleroderma Kísérletek és Kutatási Csoport (European Scleroderma Trials and Research group) adatbázisának felhasználásával, hogy értékeljék a JAK-gátlók biztonságossági profilját és hatékonyságát SSc-ben szenvedő betegeknél.
A vizsgálatba 36 olyan beteget vontak be, akik JAK-gátlókat (baricitinib, tofacitinib vagy upadacitinib) kaptak (medián életkor: 57 év; 81% nő), és akiket 2017. november és 2024. december között követtek nyomon. A gyógyszeres kezelés medián időtartama 37 hónap volt.
A JAK-gátlókat kapó betegeket a mikofenolát-mofetilt, rituximabot vagy metotrexátot kapókkal hasonlították össze hajlamossági pontszám-párosítás segítségével, így mindkét összehasonlító csoportban 180 párosított beteget kaptak.
Az elsődleges kimenetel a biztonságosság volt, amely magában foglalta a nemkívánatos események előfordulási gyakoriságát (beleértve a súlyos és nem súlyos fertőzéseket, az újonnan kialakuló rosszindulatú daganatokat, a vénás tromboembóliát és a súlyos kardiovaszkuláris eseményeket), valamint a gyógyszeres túlélést (amelyet a kezelés végleges abbahagyásáig eltelt időként határoztak meg).
A hatékonyság meghatározására szolgáló másodlagos kimenetelek között szerepelt az erőltetett vitálkapacitás (FVC) előre jelzett értékéhez viszonyított százalékos változása, a diffúz bőr-SSc-ben szenvedő betegek módosított Rodnan-bőrpontszáma (mRSS), valamint a duzzadt ízületek száma, melyeket mind 12, mind 24 hónap után értékelték. Ezek mellett az ujjfekélyek kiújulását és a kalcinózist is értékelték.
A követés során 23 nemkívánatos esemény fordult elő (23,3 esemény 100 beteg-évre vetítve): 12 új fertőzés, hét laboratóriumi eltérés, három rosszindulatú daganat és egy halálos kimenetelű esemény (szepszis többszervi elégtelenséggel).
Összességében a betegek 33,3%-a véglegesen abbahagyta a JAK-gátló kezelést, főként a kezelés sikertelensége miatt; a becsült gyógyszer-megtartási arányok 12, 24 és 36 hónap után rendre 81%, 64% és 43% voltak.
12 és 24 hónap után a JAK-gátlókat, illetve a mikofenolát-mofetilt, a rituximabot vagy a metotrexátot kapó betegek FVC-értékének átlagos változása között nem volt szignifikáns különbség. A diffúz bőr-SSc-ben szenvedő betegek körében az mRSS-érték változása nem különbözött szignifikánsan a JAK-gátlókat és az összehasonlító kezeléseket kapó betegek között.
A követés során a JAK-gátlókat kapó betegek 30,5%-ánál legalább egy ujjfekélyt észleltek, és az ujjfekélyek előfordulása vagy kiújulása tekintetében nem volt különbség a JAK-gátló és a komparátor terápiás csoportok között. A vizsgálat kezdetén a betegek 27,7%-ánál figyeltek meg kalcinózist, amely a követés teljes ideje alatt fennmaradt.
„A tanulmány eredményei biztatóak, bár a biztonsági aggályok – különösen a rák- és fertőzéskockázat – fontos gyakorlati szempontok. A fibrotikus tüdő- és bőrmanifestációk, valamint az izom-bőr és érrendszeri szövődmények tekintetében a hatékonyságra utaló előzetes jelek mutatkoztak. Eredményeink a diffúz alcsoportba tartozó és gyulladásos fenotípus jellemzőit mutató betegek esetében potenciális előnyre utalhatnak; ezek a megfigyelések azonban feltáró jellegűek és hipotézisalkotóak” – írták az Arthritis Care Res earch-ben a szerzők.
A JAK-gátlókkal kezelt betegek mintájának mérete kicsi volt, ami korlátozta a statisztikai feldolgozások erejét. Az események csekély száma miatt nem volt lehetséges többváltozós elemzéseket végezni. Biztonsági adatok csak a JAK-gátlókkal kezelt betegek esetében álltak rendelkezésre, ezért más terápiákkal való összehasonlításra nem volt lehetőség.
Forrás:
Di Donato, S., Truchetet, M.-E., Minerba, M., et al and EUSTAR Collaborators (2026), Real-World Safety and Effectiveness of JAK Inhibitors in Systemic Sclerosis: A Propensity-Matched Study From the EUSTAR Cohort. Arthritis Care Res. https://doi.org/10.1002/acr.80100
