A szisztémás szklerózis szervi tüneteinek háttere

A Nature Communications folyóiratban június 17-én jelent meg a The University of Osaka kutatóinak cikke, amelyben azt sikerült kimutatniuk, hogy a szisztémás szklerózisban szenvedő betegek esetében a betegség súlyosságában tapasztalható különbségeket meghatározott immunsejteknek a kulcsfontosságú szervekben történő elszaporodása okozza.

A ritka betegségek kezelése még a legjobb esetben is igen bonyolult lehet, és még bonyolultabbá válik, ha ugyanazon betegségben szenvedő különböző betegeknél eltérő tünetek jelentkeznek. A mostani vizsgálatban a japán kutatók egy olyan sejtes jelenséget vettek észre, amely megmagyarázhatja, miért vannak olyan autoimmun betegségben szenvedő betegek, akiknek állapota stabil, míg mások életveszélyes szövődményekkel küzdenek.

A szisztémás szklerózis egy ritka autoimmun betegség, amely főként a bőr megkeményedésével, valamint Raynaud-jelenséggel jár, amelynek során az ujjak és a lábujjak színe megváltozik, és hideg hőmérsékleten érzéketlenné válnak. Ezen tünetek mellett a szisztémás szklerózis súlyos következményekkel járhat a belső szervekre, például a tüdőre és a vesékre is.

“Ismert, hogy szisztémás szklerózisban az immunrendszer szabályozási zavarai érrendszeri károsodást és szöveti fibrózist okoznak” – nyilatkozta a cikk első szerzője, Hiroshi Shimagami. “Az azonban továbbra sem volt világos, hogy miért különböznek a bőrtünetek és a szervek érintettsége a betegek között.”

Ennek feltárása érdekében a kutatók vér- és szövetmintákat vettek szisztémás szklerózisban szenvedő betegektől, és azokat sejtről sejtre elemezték, hogy feltárják a génexpresszióban mutatkozó különbségeket. Ezenkívül megvizsgálták a sejtek felszínén található fehérjéket is, hogy azonosítsák a betegség azon biomarkereit, amelyek hasznosak lehetnek a betegségek korai stádiumban történő felismerésében és kezelésében.

“Eredményeink nagyon érdekesek voltak” – fejtette ki Masayuki Nishide, a tanulmány társszerzője. “Azonosítottunk egy specifikus immunsejt-alcsoportot, az EGR1-t expresszáló CD14+ monocita-alpopulációt, amely egyértelműen összefüggésbe hozható a szisztémás szklerózisban szenvedő betegeknél előforduló súlyos veseelégtelenséggel, a szkleroderma renális krízissel.”

Bár az immunsejtek általában segítik a szervezetet a fertőzések és betegségek leküzdésében, bizonyos esetekben a génexpresszió révén nem megfelelően, helytelenül aktiválódhatnak. Ebben az esetben a CD14+ monociták olyan destruktív makrofágokká differenciálódtak, amelyek tovább fokozhatják a vesék körüli gyulladást, és hozzájárulhatnak a belső szervek megvastagodásához, elhegesedéséhez.

Ezenkívül a kutatók azt is megállapították, hogy a II-es típusú interferon mintázattal rendelkező CD8+ T-sejtek, amelyek az immunsejteket különösen agresszívvá és gyulladásossá teszik, összefüggésbe hozhatók a progresszív intersticiális tüdőbetegséggel. Az EGR1-t expresszáló CD14+ monociták és ezek a sajátos CD8+ T-sejtek valószínűleg a vesében, illetve a tüdőben halmozódnak fel, és más, a betegség progressziójához hozzájáruló faktorokat termelnek vagy vonzanak.

“Összességében a betegminták sejtszintű elemzése azt mutatta, hogy az immunsejtek különböző alcsoportjainak specifikus rendellenességei összefüggenek a szisztémás szklerózis különböző klinikai tüneteivel, különösen a szervi megnyilvánulásokkal” – mondja Dr. Shimagami.

Mivel jelenleg kevés kezelési lehetőség áll rendelkezésre a szisztémás szklerózisban szenvedő betegek számára, ez a tanulmány ígéretes utakat javasol új terápiás stratégiák kidolgozásához. A betegség biomarkerekkel történő előrejelzése és a súlyos szervi érintettség megelőzése jelentős, pozitív hatással lenne a betegek az életminőségére.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Specific immune cells linked to severe organ damage in systemic sclerosis

Single-cell analysis reveals immune cell abnormalities underlying the clinical heterogeneity of patients with systemic sclerosis

Irodalmi hivatkozás:

Single-cell analysis reveals immune cell abnormalities underlying the clinical heterogeneity of patients with systemic sclerosis, Nature Communications (2025). DOI: 10.1038/s41467-025-60034-7