Diffúz kután szisztémás szklerózis kimenetelének becslése
A magas szérum I. típusú interferon (IFN) pontszámok korreláltak a rosszabb tüdőfunkcióval és az életminőséggel diffúz kután szisztémás szklerózisban (SSc) szenvedő betegeknél.
A magas szérum I. típusú interferon (IFN) pontszámok, hat kemokinen keresztül mérve, korreláltak a rosszabb tüdőfunkcióval és az egészséggel kapcsolatos életminőséggel diffúz kután szisztémás szklerózisban (SSc) szenvedő betegeknél.
A The Lancet Rheumatology című folyóiratban 2025. március 31-én online közzétett retrospektív kohorszvizsgálat az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származó, diffúz kután SSc-ben szenvedő betegek két kohorszát elemezte, hat kemokinből álló szérumtesztet használva az IFN-pontszámok meghatározására.
A kutatók 110 beteget vontak be az amerikai incidens kohorszból (átlagéletkor 50,2 év; 69% nő; 79% fehér) és 72 beteget az Egyesült Királyság prevalens kohorszából (átlagéletkor 51,7 év; 69% nő; 84% fehér), valamint 32 egészséges kontrollszemélyt az Egyesült Királyságból (átlagéletkor 47 év; 59% nő; 75% fehér).
Az IFN-pontszámokat hat szérum kemokin természetes logaritmusának átlagösszegéből számították ki, és a betegeket ≥ 5,5, illetve < 5,5 pontszámküszöbértékek alapján IFN-magas vagy IFN-alacsony értékűnek minősítették.
A fő kimeneti eredmények közé tartoztak a módosított Rodnan-bőrpontszám, az erőltetett vitálkapacitás (FVC), a szén-monoxid diffúziós kapacitása (DLCO) és az egészségfelmérő kérdőíves fogyatékossági index (HAQ-DI) kiindulási és 12 hónapos minimálisan klinikailag fontos változásai.
A szérumteszt eredményét értékelték a betegeknél, és elsősorban a szérumban indukálható IFN-pontszám és a klinikai kimenetel validált mérőszámai közötti korrelációt vizsgálták diffúz kután SSc-ben.
Az incidenskohorszban az IFN-magas betegek kiindulási tüdőfunkciója és fogyatékossági pontszámai rosszabbak voltak, mint az IFN-alacsony értékű betegeké, alacsonyabb átlagos százalékos előre jelzett FVC-vel (72,0% vs. 85,3%; P = 0,0028) és magasabb kiindulási HAQ-DI-pontszámmal (1,4 vs. 0,8; P = 0,0033). Az FVC 34 hónapos medián követési ideje alatt az IFN magas és az IFN-alacsony értékű betegek átlagos százalékos előrejelzett értéke 71,0% volt, szemben a 83,4%-kal (P = 0,032). A HAQ-DI hasonló tendenciát követett az utolsó utánkövetéskor, de a csoportok közötti különbségek statisztikailag nem voltak szignifikánsak.
A prevalens kohorszban az IFN-magas betegeknél rövidebb volt a betegség medián időtartama, mint az IFN-alacsony betegeknél (2,2 vs. 5,0 év; P = 0,035), és nem észleltek szignifikáns különbségeket a kiindulási FVC, DLCO vagy HAQ-DI tekintetében. Ugyanakkor 12 hónap elteltével az IFN-magas szintű betegeknél nagyobb valószínűséggel fordult elő ≥ 5%-os klinikailag fontos minimális különbség az előre jelzett FVC százalékos relatív romlása, mint az IFN-alacsony szintű betegeknél; a csoportok közötti különbség azonban statisztikailag nem volt szignifikáns (9/23 vs. 7/41 beteg; P = 0,051).
A szerzők véleménye szerint ezen adatok alapján érdemes a jövőben egy standardizált klinikai tesztet kifejleszteni az IFN-útvonal aktivációjának mérésére, amely diffúz kután szisztémás szklerózisban szenvedő betegeknél a betegség aktivitásának biomarkere lehet.
A vizsgálat korlátai közé tartozik, hogy a 12 hónapos követési adatok nagy része hiányzott az incidenskohorszban. Ezenkívül a fajra, nemre és etnikai hovatartozásra vonatkozó korlátozott adatgyűjtés is torzítást okozhatott.
Forrás:
