Az antireumatikumok késői leállítása fokozza a műtét utáni fertőzés kockázatát
Több mint 50 000 műtét áttekintése azt mutatta, hogy az ortopédiai sebészeti eljárást követő fertőzés kockázata nagyobb azokban a betegekben, akiknek gyulladásos reumás betegségük van, mint a degeneratív vagy traumás eredetű betegségben szenvedőkben.
A kockázat azokban a gyulladásos reumatikus betegségekben a legnagyobb, amelyeket hagyományos betegségmódosító antireumatikus gyógyszerekkel (cDMARD) vagy tumornekrózis faktor (TNF) gátlókkal kezelnek, s főleg akkor, ha a beteg egynél több cDMARD-ot vagy TNF gátlót kap, ha az alkalmazási intervallumok hosszúak, és ha a műtét előtt nem szakítják meg a gyógyszer adását – erről számolt be Catrina B. Scherrer, a zürichi Schulthess Klinika munkatársa, az Amerikai Reumatológiai Kollégium éves találkozóján.
Egy adatbázis alapján 50 359 műtétet vizsgáltak, amelyeket 37 137 betegen végeztek el, s ezek közül 422 esetben fordult elő a műtéttel kapcsolatos fertőzés. A fertőzések közül 49 abban a 2472 betegben lépett fel, akiknek gyulladásos reumatikus betegsége volt (IRD; 2%-os gyakoriság), és 373 pedig abban a 47 887 betegben, akiknek degeneratív/poszttraumás betegségük volt (0,8%-os gyakoriság). A különbség statisztikailag szignifikáns volt, és az maradt azután is, hogy az elemzés során figyelembe vették a többi kockázati tényezőt, köztük az életkort, a nemet, a diabéteszt, a túlsúlyt, a kardiovaszkuláris betegséget, a dohányzást és a műtét típusát.
A legkevesebb fertőzés a kéz- és vállműtéteknél fordult elő, a legtöbb pedig a könyökműtéteknél.
Az IRD csoportból 1329 betegről állt minden gyógyszerelési információ rendelkezésre, és közülük 171 (13%) TNF gátlót kapott, és közülük 49 (29%) a műtét előtt három gyógyszeralkalmazási intervallumnál hosszabb idővel szüntette be a gyógyszerelést. A maradék 122 személy esetében ez az idő három vagy kevesebb gyógyszeralkalmazási intervallum volt.
A fertőzéses arány nagyobb volt azokban, akik egynél több cDMARD-ot használtak a műtét előtt (esélyhányados [OR]: 2,425) vagy egynél több TNF gátlót (OR: 2,627), és ha a műtétet egy gyógyszeralkalmazási intervallumon belül végezték el, a kockázat tízszeres (OR: 10,047) volt.
Azoknak a betegeknek, akik a műtét előtti egy gyógyszeralkalmazási intervallumon belül kapták az utolsó kezelést, 81%-a infliximabot, 33%-a adalimumabot és 24%-a etanerceptet használt.
A vizsgálatban résztvevő betegeket a műtét után 8 évig követték. Az eredmények retrospektív jellegűek, s ezért prospektív vizsgálatoknak még igazolniuk kell őket, de ennek ellenére fontosak, mivel azok a betegek, akik olyan agresszív betegségben szenvednek, mint az IRD, gyakran szorulnak ortopédiai műtétre.
Az eredmények azt jelzik, hogy az IRD-s betegeknél általában véve nagyobb a posztoperatív fertőzés kockázata; hogy különös figyelmet kell fordítani azokra, akik egynél több cDMARD-ot vagy TNF gátlót szednek hosszú alkalmazási intervallumokkal; és hogy a TNF gátlók – különösen az infliximab – utolsó alkalmazásának a műtét előtt legalább egy alkalmazási intervallumnál többel meg kell előznie a műtétet.
Forrás: Internal Medicine News
