Az első munkaközvetítői kérdés: dohányzik Ön?
Komoly etikai problémákat vet fel, hogy az Egyesült Államok egyes államaiban a munkáltatók hátrányos megkülönböztetést alkalmazhatnak a felvételre jelentkező dohányosokkal szemben.
Az Egyesült Államokban a munkahelyi felvételre jelentkezők első kérdésként sok helyen azzal szembesülnek, hogy ha cigarettáznak, a megbeszélés máris befejeződött: dohányzókat a cég egyáltalán nem alkalmaz. Ennek oka az egészségügyi statisztika. Az USA területén a dohányzás évente átlagosan 440 000 embert visz a sírba, ami azt jelenti, hogy minden ötödik halott végzetében alapvető szerepet játszott a nikotin.
Az amerikai adatok szerint a dohányzás minden esztendőben több halált okoz, mint a HIV, az illegális kábítószer, az alkohol, a közlekedési baleset, az öngyilkosság és a gyilkosság együttvéve. Ez a szám nagyobb, mint a 2. világháborúban elpusztult amerikai katonák teljes létszáma.
Amikor évekkel ezelőtt elindult az a mozgalom, melyben az ahhoz csatlakozó mind több cég úgy rendelkezett, hogy a cigarettázó, szivarozó, pipázó jelentkezőket kizárják a munkahelyi felvételből, először nagy felháborodás támadt. A dohányzás nem szerencsés tulajdonság, de sokak szerint csupán hobbi, passzió, szokás, mely az illető egyéni gondja, és aki nem zavarja a többieket, tehát csak a kijelölt helyen szívja a füstöt, az kárt nem okoz.
A tiltakozást, mint azt utólag sok adat bizonyította, a cigarettagyártók hatalmas pénzekkel támogatták, a dohányzás szenvedélyének rabjai pedig őszinte meggyőződéssel igyekeztek társadalmi egyenjogúságukat visszaszerezni. Ez nem sikerült, mert a könyörtelen statisztika azt bizonyította, hogy a dohányosokat is alkalmazó munkahely gazdasági hátrányba kerül.
Az adatok mindenütt igazolják, hogy a cigarettázó munkatársak betegség miatt gyakrabban esnek ki a munkából, egészségbiztosítási költségeik magasabbak nem dohányzó társaik költségeinél. Alkalmazásuk ezért többe kerül, mint a dohányzás szenvedélyének nem hódolóké. Ennek megfelelően az USA 21 államában a cégek szabadon dönthetnek, hogy alkalmaznak-e dohányzókat, vagy sem. Hosszú jogi vita után 29 államban a törvény tiltja a munkáltatóknak, hogy bárkit is visszautasítsanak a felvételi irodában csak azért, mert dohányzik.
A nemdohányzók alkalmazásának elvét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 2008-ban meghirdette, de ez az elképzelés csak igen lassan terjed. A New England Journal of Medicine vezércikkben foglalkozik azzal a kérdéssel, milyen etikai problémák vetődnek fel, ha a dohányzókat nem veszik fel a munkahelyekre.
Harald Schmidt és munkatársai rámutatnak, hogy mennyire paradox, ha az egészségüggyel foglalkozó intézmények nem támogatják azokat, akik betegek. A legtöbb cigarettázó ember krónikus légzőszervi betegségben szenved, koszorúérbeteg, és még sokféle más kóros eltéréssel küzd, s függetlenül attól, hogy ezekért nagyrészt ő maga a felelős, aligha lehet a munka világából is kirekeszteni.
A dohányzás igazi addikció: a nemzetközi eredmények bizonysága szerint a nikotinfüggés ugyanolyan erős, mint a heroinizmus. Amerikai adatok szerint a cigarettázásról lemondani képtelen felnőttek 88%-a 18 éves kora előtt kezdte el a dohányzást, és ezeknek a dohányosoknak a 69%-a igyekszik megszabadulni ettől a szenvedélytől, de csak 3–5%-nak sikerül. Az addikcióban szenvedőt nem büntetni, hanem hatékonyan kezelni kell.
A társadalomnak sokkalta több segítséget kell nyújtania azoknak, akik szeretnének a dohányzásról leszokni. Már van több hatalmas cég, ahol dohányosok is dolgoznak, de ingyenes leszoktató kúrákra jelentkezhetnek, szakértői tanácsadásra járhatnak, lélektani segítségre van lehetőségük. Az Egyesült Államokban 1965-ben a felnőttek 42%-a dohányzott, ma már csak 19% ez az arány, de sokan még ezt is sokallják.
