Csecsemőkori tv nézés és autizmus

Bár mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Amerikai Gyermekgyógyászati ​​Akadémia azt javasolja, hogy 18 hónapos korig a kicsik lehetőleg ne tartózkodjanak képernyő előtt, a jelenleg is zajló COVID-19 világjárvány miatt a gyermekek világszerte több időt töltenek otthon, így fontos közegészségügyi kérdéssé vált annak vizsgálata, hogy a képernyő előtt töltött milyen hatást gyakorol a gyermekek egészségére. 

Megumi Kushima és munkatársai, a Japan Environment and Children's Study Group által a japán környezetvédelmi minisztérium finanszírozásában végzett vizsgálatukba Japán 15 regionális központjából toboroztak várandós kismamákat 2011 és 2014 között, és az adatokat 2020 decemberében elemezték. A végső vizsgálati populáció 84.030 anya-gyerek párból állt. A képernyőnek való kitettségét a csecsemők 1 éves korában kérdőívvel értékelték, amelyben az anyák arról számoltak be, hogy gyermekük naponta mennyi időt tölt tévézéssel/dvd nézéssel (1 óránál kevesebbet, 1-2 órát, 2-4 órát, 4 óránál többet).

A JAMA Pediatrics-ben megjelent tanulmány szerint 3 éves korában 330 gyermek (251 (76%) fiú, 79 (24%) lány) bizonyult autistának, ami 0,4%-os prevalencia. Az egy éves kori felmérésen 27.707 mondta azt, hogy gyermeke 1 óránál kevesebb időt töltött a képernyő előtt. A 3 éves korban autistának diagnosztizált gyermekek aránya nőtt, ahogy nőtt az 1 éves korban a képernyő előtt eltöltött idő, a százalékos arány 5,8%-a egyáltalán nem nézett tv-t, 22,3%-a 1 óránál kevesebbet, 30,2%-a 1-2 órát, 31,7% 2-4 órát tévézett, 10%-a pedig 4 óránál is többet.

A logisztikus regressziós elemzés (melynek során az anyai bántalmazást és a gyermekek ASD-re való hajlamát is figyelembe vették) kimutatta, hogy az 1 éves kor előtt a képernyő előtt töltött hosszabb idő esetén fiúknál szignifikánsan nagyobb volt a 3 éves kori autizmus diagnózisának valószínűsége (az 1 óránál rövidebb, tévénézés esetén 1,38; az 1-2 óra esetén 2,16; 2-4 óra esetén 3,48; 4 óránál hosszabb képernyő előtt töltött idő esetén 3,02 volt a korrigált esélyhányados), de lányok esetén nem igazolódott ilyen kapcsolat. A 3 éves korban képernyő előtt töltött idő nem volt összefüggésben a 3 éves korban diagnosztizált autizmussal, valószínűleg azért, mert az agy fejlődését befolyásoló környezeti tényezőkkel való összefüggés az életkorral változik.

A vizsgálók saját tanulmány korlátaiként említik, hogy a képernyő előtt töltött idővel kapcsolatos szülői beszámoló torzításokat tartalmazhat, továbbá, hogy az enyhe autizmus spektrumzavarban szenvedő kicsik nem mindig kerülnek 3 éves korban diagnosztizálásra, továbbá nem tudtak olyan fontos befolyásoló tényezőket figyelembe venni, mint a gyermekgondozási környezet, az életkörülmények, a betegségek, a genetikai háttér és a fogyatékosság.

Az eredményeket azonban megerősítette a nagy vizsgálati populáció és a kora gyermekkorban eltöltött képernyőidő vizsgálata – mondták. További kutatásokra van szükség az ASD és a képernyő előtt eltöltött idő közötti összefüggéshez hozzájáruló egyéb tényezők vizsgálatához, de tekintettel a gyermekek körében az eszközhasználat gyors növekedésére, "szükséges felülvizsgálni annak csecsemőkre gyakorolt ​​egészségügyi hatásait, és ellenőrizni kell a túlzott képernyőidőt".

Karalyn Kinsella connecticati gyermekorvos hangsúlyozta, a spektrumon lévő gyerekeket gyakran nem szórakoztatják a szokásos és bevett játékok, következésképpen a szülők hajlamosabbak a tv- és videonézést ajánlani a viselkedési nehézségekkel küzdő gyermekek megnyugtatására, különösen, ha azt látják, hogy gyermekeik boldogabbak ilyenkor. Bár a képernyő előtt töltött idő nem tesz jót a fejlődő agynak; szerinte nem szabad e tanulmány alapján azt a következtetést levonni, hogy a képernyő előtt töltött idő autizmust okoz a fiúkban. Ha a szülő több időt enged gyermeke számára a képernyő előtt, azt kell felderíteni, hogy ez miért történt, azért, mert a gyermek nehezen volt kezelhető, vagy azért, mert ez volt az egyetlen mód, hogy a kicsi elégedettnek tűnjön. Ez szerinte fordított hipotézisre, ellenkező megközelítésre utalna. 

Forrás:

https://jamanetwork.com/journals/jamapediatrics/fullarticle/2788488