Gyermekkori dohányzás: megelőzés és leszoktatás

Bevezetés

A dohányzás a betegség és halálozás leginkább megelőzhető oka az Egyesült Államokban. A dohányzás megelőzésére és csökkentésére irányuló jelentős erőfeszítések ellenére továbbra is sok gyermek és serdülő szokik rá a dohányzásra. Naponta több mint 2000 fiatal válik rendszeres dohányossá, minden harmadik serdülő jelenleg is dohányzik, a középiskolások több mint 15%-a vallotta, hogy 2001-ben legalább egy alkalommal dohányzott, s az összes tizenéves 8%-a számolt be füstmentes dohányzásról (dohányrágás, szippantás). Ezenkívül sok gyermek egészségére hat a környezeti vagy passzív dohányzás.

A dohány az egyetlen olyan legális szer, mely rendeltetésszerű használat során halált és betegséget okoz. Bár a dohányzás elkezdéséhez számos pszichológiai és érzékszervi tényező járul hozzá, a nikotin erős, gyógyszertani szempontból függőséget előidéző anyag. A dohányzáshoz való ragaszkodás jórészt a nikotin addiktív hatásának, valamint a folyamatosan érvényesülő társadalmi befolyásnak a következménye.

A gyermekeknek leginkább a prae- és perinatalis időszakban, valamint életük első 7 évében - a tüdő fejlődésének legintenzívebb szakaszában - árt a passzív dohányzás. Az óvodások többsége felismeri a cigarettákat, és 55%-uk úgy gondolja, hogy felnőttként dohányozni fog. A gyermekek és serdülők számára életük második évtizedében legkárosabb a dohányzás, amikor a legtöbben elszívják életük első cigarettáját, és hozzászoknak a nikotinhoz. A középiskolások egyötöde vallotta be, hogy 13 éves kora előtt dohányzott először. A serdülők között kifejezett nikotinfüggőséget állapítottak meg, s a legfrissebb jelentések szerint a hozzászokás igen korán - akár már néhány szál cigaretta elszívását követően - fellép. Az újabb dohányos populáció kinevelésének kulcsa a korai hozzászoktatás.