Gyógyítani a helyi antibiotikum rezisztencia ismeretében!

A légúti fertőzések döntő többségét vírusok okozzák. Miért „kényszerül” az alap/ járóbeteg-ellátásban dolgozó orvos vírusfertőzésben is antibiotikumot rendelni? Erre a kérdésre próbált választ adni egy az Emerging Infectious Diseases-ben megjelenő cikk, amely az USA-ban járóbeteg-ellátásban dolgozó, harminchat orvost kérdeztek antibiotikum-felírási szokásaikról. Bár ismerik a terápiás alapelveket, a fertőzések szövődményeitől való félelem, a tisztázatlan etiológia miatt gyakran a szélesebb spektrumú antibiotikumot választják. Szintén az indokolatlan antibiotikum-használat okozta rezisztenciaveszélyeire hívta fel a figyelmet az Európai Antibiotikum Napon (november 18-án) az ECDC (European Centre for Disease Prevention and Control)= Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központ. Honlapjukon 2010 óta megtalálható az Európai Antibiotikum Surveillance. Mind az egyes országok antibiotikum felírási szokásai, mind a rezisztenciaadatok megtalálhatók rajta.

Az összehasonlítás alapja a gyógyszerfelhasználás értéke (DDD/ 1000 lakos/ nap). A DDD (Defined Daily Dose) egy olyan technikai mértékegység, ami a vizsgált gyógyszer terápiás dózisban, fenntartó kezelésben alkalmazott napi átlagos adagja. Gyógyszerfelhasználás értéke (DDD/ 1000 lakos/ nap) tehát kiszámítható, ha az országos évi felhasználást (tabletta) szorozzuk a tabletta hatóanyagtartalmával majd ezerrel; majd osztjuk a (napok száma évente x lakosok száma x DDD érték) szorzattal. Érdekes, hogy 2010-ben a legkevesebbet felhasználó ország (Észtország) három és félszeresét használta fel lakosságarányosan a legnagyobb fogyasztó: Görögország. 2013-ban az EU-ban 10,8 DDD/ 1000 lakos/ nap volt Hollandia fogyasztása és 32 a görögöké. Magyarország a 13,8 DDD/ 1000 lakos/ nappal az előkelő 5. helyen áll. Külön örvendetes, hogy míg számos országban emelkedett a fogyasztás, itthon 2009 óta folyamatosan csökken a felhasználás (16-15,9-14,7-13,6-13,8). Az egyes országokban eltér a preferált antibiotikum, de összességében igaz, hogy az EU-ban az előző évben a penicillineket írták leggyakrabban 27% (Lengyelország)- 67% (Szlovénia). Cefalosporinok és egyéb béta-laktámok 0,2% (Dánia)-23% (Málta), makrolidok 5% (Svédország)-25% (Szlovákia), kinolonok 2%(Egyesült Királyság)- 14% (Magyarország).  A kinolonok ilyen magas részesedése a magyar orvosi gyakorlatban legalábbis elgondolkodtató. Kérdés, hogy az ember normál bélflórája milyen mértékben károsodik számban és fajtagazdaságban egy-egy széles spektrumú antibiotikum kezelés alatt. Mielőtt az abszolút defenziót választanánk, érdemes a hazai mikrobiológiai surveillance antibiotikum rezisztencia eredményeit megtekintenünk az OEK honlapján. Az Országos Epidemiológiai Központ Bakteriológiai osztálya által vezetett mikrobiológiai surveillance rendszer 32 hazai laboratóriumból gyűjt adatokat.

Forrás:

1. Centers for Disease Control and Prevention

2. ECDC

3. Országos Epidemiológiai Központ