Hallucinogén drogok

Neve ellenére a legtöbb hallucinogén nem okoz minden esetben hallucinációt, azaz nem a valóságon alapuló hamis észleleteket. Gyógyászati ​​felhasználásuk bizonyos körülmények közötti lehetőségét folyamatosan vizsgálják, a "varázsgombákban" megtalálható pszichoaktív összetevő, a pszilocibin például „áttörést jelentő terápia (breakthrough therapy) megjelölést kapott a súlyos depresszió kezelésére az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalától (FDA), egyes tanulmányok szerint ugyanis hatásossága bizonyos betegeknél megegyezik a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI) hatásával.

A pszilocibin tartalmú gombák hatása hasonlít az LSD hatásához. Az elfogyasztott mennyiségtől függően az észlelés megváltozása általában a gomba elfogyasztását követően 30-120 percen belül kezdődik, és többnyire 4-6 óra elteltével elmúlik (de akár 12 óráig is tarthat). A hatás a harmadik órában a legerőteljesebb. Az "utazás" (trip) minősége, az, hogy a fogyasztó jól vagy kellemetlenül érzi magát, a lelki állapotán kívül a környezeti hatásoktól is függ. Az első szakaszban a szerfogyasztó általában nagy nyugalomérzéssel társult vidámságot tapasztal, ám ez gyakran rosszullétbe, a harmadik órában pedig sokszor önkívületbe torkollhat. Különféle központi idegrendszeri (CNS) tünetek (pl. eufória, vizuális és vallási hallucinációk, valamint a természethez közelebb érzés) jelentkezhetnek. A vizuális hallucinációk között minden esetben szerepel, hogy a fogyasztó úgy érzi, az álló tárgyak vagy felületek mozognak. Aki a tünetek súlyossága miatt sürgősségi osztályra kerül, kellemetlenebb érzetekről számol be: például félelemről, izgatottságról, zavartságról, sőt, delírium, pszichózist és skizofrénia-szerű szindrómák is kialakulhatnak. A tünetek között gyakran előfordul az émelygés és a szimpatomimetikus aktivitás, például a mydriasis és a tachycardia. Gyermekeknél hiperpirexia és rohamok is megjelenhetnek. A szer hatása öt óra múlva gyengül, de a befolyásoltság érzése egyeseknél még napokig megmarad. Hatóanyaga minden érzékszerv működését megzavarja, de fizikai függőséget nem okoz.

A pszilocibin elég instabil és hamar lebomlik magas hőmérsékleten, ezért a pszilocibin-tartalmú gombákat általában frissen fogyasztják. Szárítva sokáig elállnak. A pszilocibint tartalmazó gombák kevesebb mellékhatást okoznak, mint az LSD, bár hipertermiát, rohamokat és kómát is indukálhatnak. A gyakori, hogy mind a vadonban gyűjtött mind az utcán vásárolt gombák valójában nem is varázsgombák, így fogyasztásukkor nem jelentkeznek a várt reakciók, illetve azoktól eltérő tünetek alakulnak ki.

Ha azt feltételezzük, hogy a beteg pszilocibin tartalmú gombát fogyasztott, ennek igazolására teljes vérképet kell csináltatni, mert néhány gomba toxin (pl. gyromitrin) hemolitikus anaemiát okozhat. Az alap májfunkciós vizsgálatok azért indokoltak, mert más mérgező gombák (pl. Ccklopeptideket tartalmazó) lehetséges lenyelése hepatotoxicitást okozhat. A kiindulási vesefunkciós vizsgálatok indokoltak, mivel egyes gombák nefrotoxikusak. Meg kell fontolni a rabdomiolízis értékelését, ha a jelek és tünetek ezt indokolják, mert egyes gombák (pl. Tricholoma equestre) izomtoxicitást okozhatnak. A laboratóriumi vizsgálatok hasznosak lehetnek a hallucinogén gombákkal való visszaélés szövődményeinek azonosításában, amelyek magukban foglalhatják a hepatotoxicitást ismételt használattal, akut veseelégtelenséget és rabdomiolízist. A muszkarin, a muscimol és a pszilocibin szérum- és vizeletvizsgálatok ritkán hasznosak vagy szükségesek a klinikai gyakorlatban, inkább a törvényszéki esetekben alkalmazzák őket.

A teljes mérgezési epizód általában 6-8 óra alatt elmúlik; egyes tünetek akár több napig is eltarthatnak, amíg teljesen megszűnnek. Ha a betegek erősen izgatottak, szükség lehet szorongásoldókra. A benzodiazepinek nyugtatásra és pánikrohamok, hallucinációk és görcsök kezelésére alkalmazhatók. A tartós pszichotikus tünetek esetén pszichiátriai konzultációra és értékelésre lehet szükség.

A tüneti betegeket támogató intézkedésekkel lehet kezelni. Gyomormosás jöhet szóba, ha a lenyelés körülbelül 1 órán belül megtörtént; azonban egyetlen adat sem támasztja alá az eljárás hatékonyságát ebben a környezetben. Megfontolandó az aktív szén orális beadása, ha a beteg a lenyelés után 1 órán belül jelentkezik; azonban az aktív szénre történő adszorpciót nem igazolták, és semmilyen bizonyíték nem utal arra, hogy az aktív szén többszörös dózisának rutinszerű alkalmazása hasznos lenne. Ha a hányás feltűnő lesz (ritka jelenség) vagy a kiszáradás jelei esetén intravénás folyadék adható. A lázat nem szabad lázcsillapítókkal kezelni; nagy valószínűséggel izgatottság és fokozott motoros aktivitás eredménye.