Karantén és fizikai távolságtartás

A pszichológiai ártalom minimalizálása érdekében a legfontosabb a karanténba zárt emberek folyamatos, hatékony és gyors informálása, állapította meg 24 vizsgálat áttekintése alapján a The Lancet tanulmánya (The psychological impact of quarantine and how to reduce it: rapid review of the evidence). A tanulmányok a korábbi SARS, Ebola, H1N1 influenza és MERS járványok során alkalmazott karantén hosszú távú pszichológiai hatásait, illetve a káros hatások csökkentésének lehetőségeit is vizsgálták.

 A vizsgálatok egy része speciálisan a karanténba helyezett egészségügyi dolgozók mentális és emocionális állapotával foglalkozott, és többek között kiderült: 3 év elteltével 9%-uk szenvedett depresszióban, és körükben még 3 évvel a karantén feloldása után is magasabbnak bizonyult a poszttraumás stresszbetegség (PTSD), az alkohol-abúzus és az egyéb függőségek kialakulásának kockázata. Az egészségügyi dolgozók körében ráadásul súlyosabb tünetekkel jelentkezett a PTSD. A karantén feloldása utáni fél évben növeli a szorongás kialakulásának esélyét a karantén előtt fennálló pszichés betegség.

 A karantén akut pszichés hatásai között is szerepel a depresszió, továbbá a stressz, irritábilitás, insomnia, düh, kimerültség (valamennyi 20% körül) és a bűntudat (10%). A karantén feloldása után tipikus az elkerülő viselkedés, a munkába visszaálló egészségügyieknél a betegekkel történő direkt kontaktus minimalizálása. Az egészségügyi dolgozók nagyobb fokú stigmatizációt éreztek a karantén feloldása után, jobban szorongtak, hogy megfertőznek másokat, mint az átlaglakosság tagjai, és nagyobb bevételkiesésről, valamint nagyobb fokú dühről, félelemről, frusztrációról és aggodalomról számoltak be.

 A vizsgálatok résztvevői az egyik legnagyobb stresszforrásnak azt tartották, ha nem kaptak pontos tájékoztatást és irányelveket a közegészségügyi hatóságtól; az elégtelen tájékoztatás miatti stressz a PTSD szignifikáns prediktorának bizonyult. A posztkarantén pszichés problémák további prediktorai: anyagi veszteség a karantén alatt, stigmatizáltság a karantén feloldása után. (Egy 2009-es vizsgálat, ami az izoláció hosszú távú pszichés következményeivel foglalkozott, megállapította, hogy a bevétel-csökkenés jelenti a legnagyobb veszélyt, akár 25-szörösre is növelheti a pszichés problémák kialakulásának kockázatát.)

 Az összefoglaló közlemény szerzői hangsúlyozzák: alapvetően fontos, hogy a közegészségügyi hatóság gyors és világos, hatékony kommunikációt folytasson a teljes érintett populáció irányába, és minél több információt adjon át, továbbá a hosszú távú negatív hatások érdekében jól tervezze meg a karantén körülményeit és időtartamát (csak a tudományosan alátámasztott ideig tartsa fenn a karantént). Fontos az is, hogy az állam azonnal anyagi támogatást nyújtson a karanténba kerülőknek, illetve az is, hogy extra támogatást kapjanak a már korábban is mentális problémákkal küzdők. A posztkarantén pszichés problémák megelőzése érdekében hatékonynak bizonyult a karantént átéltek összekapcsolása, saját élményű támogató csoportok létrehozása. Az egészségügyben dolgozók esetében különösen fontos, hogy a kollégák tartsák a – támogató - kapcsolatot a karanténba kerültekkel.

 A járványhelyzet negatív hatásainak megelőzése, mérséklése érdekében a szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a széles körben elterjedt társadalmi távolságtartás terminológia helyett valójában a fizikai távolságtartást kell alkalmazni, sőt társadalmi távolságtartás helyett kifejezetten ajánlott a társadalmi kapcsolattartás (social distancing helyett distant socializing) telefonon, interneten. A társadalmi izoláció ugyanis jelentősen rontja a fizikai egészséget és az immunrendszer működését is, negatív hatása egyenértékű napi 15 szál cigaretta elszívásával, nagyobb fenyegetést jelent, mint az elhízás.