Négy tényező határozza meg a térdprotézis-műtét szükségességét
A beteg életkora, neme, az életminőségi pontszám és az arthrosis röntgenfelvétel alapján meghatározott súlyossága alapján előre jelezhető a tárprotézis-műtét szükségessége a következő öt évben.
Mind ez ideig kevés kutatás foglalkozott a teljes térdprotézis-műtét (TKA, total knee arthroplasty) szükségességének előrejelzésével populációs kohorszokban, noha a TKA nagy közegészségügyi terhet jelent az Egyesült Államokban és más országokban is – mondja dr. Mrac C. Hochberg, a baltimore-i University of Maryland reumatológiai és klinikai immunológiai klinikájának igazgatója. A becslések szerint jelenleg 4 millió amerikai él TKA-val, és a térdízületi arthrosissal diagnosztizált felnőtt betegek több mint felénél válik szükségessé TKA végzése.
A mostani elemzésben dr. Hochberg és munkatársai az Osteoarthritis Initiative résztvevői közül 6406 beteg utánkövetésének adatait tekintették át. Olyan betegek vettek részt a vizsgálatban, akik tünetekkel kísért, röntgenvizsgálattal igazolt arthrosisban szenvedtek, vagy fennállt a betegség kialakulásának kockázata. A 60. hónapban elvégzett kontrollvizsgálat során csak kérdőív kitöltésére került sor. A radiológiai vizsgálat alapján a jobb térdben a betegek 36 százalékánál mutatkozott grade 0, 18 százalékban grade 1, 28 százalékban grade 2, 14 százalékban grade 3 és 3,5 százalékban grade 4 arthrosis, míg a bal térdben a megfelelő arányok 38 százaléknak, 18 százaléknak, 26 százaléknak, 14,4 százaléknak, illetve 3,3 százaléknak adódtak.
A betegek valamivel több mint fele (58,4 százalék) volt nő, az átlagos testtömegindex 28,7 kg/m2, az átlagos Western Ontario and McMaster Universities Osteoarthritis Index (WOMAC) fájdalompontszám 2,47 (0-tól 20-ig terjedő skálán), a WOMAC funkcionális pontszám 8,33 (0-tól 68-ig terjedő skálán), az átlagos Knee injury and Osteoarthritis Outcome Score (KOOS) (életminőség) 66,10 volt (0-tól 100-ig terjedő skálán). A betegek átlagéletkora 62,7 évnek adódott.
A 60 hónapos utánkövetés alatt 91 jobb oldali és 102 bal oldali TKA-ra került sor. A legjobb predikciós modell az életkort, a nemet, a BMI-t és a KOOS életminőségi pontszámot vette figyelembe. A fenti kör WOMAC fájdalompontszámmal történő kiegészítése marginális, mégis szignifikáns mértékben javította az előrejelzést. A szenzitivitási elemzések szerint más egyéb kiindulási változó nem bírt további járulékos hatással az eredmények szempontjából.
A vizsgálat gyengéje, hogy viszonylag kis számú TKA-eset fordult elő, ami az esetek többségében grade 2 súlyosságú volt; arányos kockázatanalízisre nem került sor; és a vizsgálat nem terjedt ki a független változók időbeli változásaira.
Egy kanadai prospektív vizsgálatban az első csípő- vagy térdízületi protézisműtét előtt a műtétre való hajlandóság bizonyult a legerősebb prediktornak, a nemzetközi OARSI munkacsoport pedig arról számolt be, hogy erősebb fájdalom és nagyobb mértékű rokkantság áll fenn azoknál a betegeknél, akik számára felajánlják a csípő- vagy térdízületi protézisműtét lehetőségét. A munkacsoport – melyben dr. Hochberg is részt vesz – ugyanakkor nem tudott olyan határértéket azonosítani a fájdalom és a rokkantság tekintetében, ami alapján el lehetne különíteni a végül műtétre kerülő és nem kerülő betegeket.
