Sikeres alkohol absztinencia baclofennel
A nagy adag baclofen – amelyet rendszerint a spaszticitás kezelésére használnak – elősegíti az alkoholisták absztinenciáját és jól tolerálható.
A randomizált BACLAD (Baclofen for the Treatment of Alcohol Dependence) vizsgálat kimutatta, hogy a baclofennel kezelt alkoholisták közül szignifikánsan többen maradtak absztinensek a nagy dózissal való terápia 12 hete alatt, mint a placebót kapó betegek (68,2% vs. 23,8%; p= 0,014).
Az absztinencia tartama ez idő alatt szintén szignifikánsan hosszabb volt a baclofen, mint a kontroll csoportban (átlag: 67,8 nap vs. 51,8 nap; p= 0,047). A kezelést abbahagyó betegek száma nem különbözött szignifikánsan a baclofen és a placebo csoportban, bár a baclofen csoportban kisebb volt ez az arány (13,6% vs. 23,8%). A baclofen csoport két betege mellékhatás (fáradtság) miatt szakította meg a terápiát, de egyébként a baclofent jól tolerálták a páciensek. A baclofen előnyös hatása abban áll, hogy a betegek nem vágynak az alkoholra, nem jut az eszükbe.
A vizsgálatról a Biológiai Pszichiátria 12. Világkongresszusán számoltak be, s a közlemény az European Neuropsychopharmacology április 13-i online kiadásában jelent meg. A vizsgálatban 56 alkoholista beteg vett részt, akik a vizsgálat kezdetén valamennyien absztinensek voltak. A betegek felét véletlenszerűen a baclofent kapó csoportba sorolták (a dózis 30–270 mg/nap volt), másik felüket pedig a placebo csoportba. Minden beteget 6 hónapon át követtek.
A titrációs fázis – attól függően, hogy az egyén milyen nagy dózis baclofent tolerált – legfeljebb 4 hétig tartott; a nagy dózisú fázis 12 hétig; a gyógyszer fokozatos csökkentésének fázisa 4 hétig; és a beteg megfigyelését ezután még 4 hétig folytatták.
A nagy dózisú fázisban a baclofen átlagos adagja 180 mg/nap volt; a maximális dózis 270 mg/nap. Az adherencia mindkét csoportban nagy volt, meghaladta a 85%-ot.
A gyógyszeradás mindhárom fázisára kiterjedő elemzés azt mutatta, hogy szignifikánsan több baclofen csoportos beteg maradt absztinens, mint ahány placebo csoportos (42,9% vs. 14,3%). A kumulatív absztinencia tartama szintén hosszabb volt a baclofen csoportban, mint a placebót kapókban, bár ez statisztikailag nem volt szignifikáns (átlag: 82,9 nap vs. 66,8 nap). A baclofen alkalmazása során semmilyen nemkívánatos hatást nem tapasztaltak, még akkor sem, ha relapszus következett be.
A baclofen hatása személyenként nagyon változó, s ezért igen óvatosan kell végezni az adagolását.
A mellékhatások interindividuális variabilitása szintén nagy; ezek közül a leggyakoribbak az álmosság, a fáradtság, a szédülés, a gasztrointesztinális kellemetlenség-érzés és az álmatlanság. A mellékhatások minimalizálásának az a módja, hogy a baclofen adagját csak extrém lassan növeljék: a kezdeti dózis 10–15 mg/nap legyen, amit 3–4 nap múlva 30 mg/nap-ra lehet növelni, majd pedig 3–5 naponta 10 mg/nap-pal mindaddig, amíg el nem érik a terápiás dózist (ez betegenként nagyon változó).
Dr. Jaury, a vizsgálat vezetője tapasztalatai szerint a betegek mintegy 20%-a hagyhatja úgy abba a baclofen terápiát, hogy továbbra is absztinens marad, vagy időnként iszik ugyan, de kontrollálni tudja az alkoholfogyasztását. (Az alkoholizmust kezelő valamennyi gyógyszer esetén mintegy 85%-os a visszaesés aránya.)
A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne hagyják hirtelen abba a kezelést, mert ha nem fokozatosan csökkentik a gyógyszer adagját, alkoholelvonási tüneteik lehetnek.
Bár a mostani vizsgálat eredményei bíztatóak, a betegszám túl kevés volt ahhoz, hogy klinikailag is jelentősnek lehessen nyilvánítani a baclofen terápiát. Mindazonáltal jelenleg Franciaországban kb. 50 000 alkoholistát kezelnek baclofennel a korábbi bizonyítékok alapján.
Forrás: Medscape
