Új típusú antibiotikum, amely kevésbé vált ki rezisztenciát

Kim Lewis, PhD, a Northeastern Egyetem (Boston, MA, USA) szenior kutatója azt reméli, hogy a teixobactin hatásosságának köszönhetően lerövidülhet a kezelés időtartama és jobb lesz a szer biztonságossági profilja, mint az eddigi antibiotikumoké.

„Az egerek meglehetősen jól előrejelzik az emberekben mutatkozó toxicitást” – mondta dr. Lewis egy sajtókonferencián. „Egy másik jó előjel, hogy a teixobactin baktériumölő hatása különösen erős...gyorsan meg tudja szüntetni a fertőzéseket.”

A vizsgálatot a szerzők a Nature január 7-i online számában tették közzé.

A teixobactin a Gram-pozitív baktériumok sejtfalában levő egyik lipidhez kötődik, és egyidejűleg más, döntően fontos bakteriális célstruktúrákat is megtámad.

A szert a kutatók két fertőzéses egérmodellben tesztelték: Staphylococcus aureus okozta vérfertőzésben (a meticillin-rezisztens S. aureus állati modellje) és a Streptococcus pneumoniae okozta tüdőfertőzésben. Valamennyi állatot sikeresen kezelték, és az alkalmazott dózisok mellett nem fordultak elő nemkívánatos hatások. S talán még fontosabb, hogy egyetlen egérben sem alakult ki rezisztencia.

A jelenlegi vizsgálatok arra irányulnak, hogy fokozzák a teixobactin oldékonyságát, mivel az még nem megfelelő. Ezt a kutatók nyilvánvalóan javítani akarják, hogy terápiás dózisokat lehessen alkalmazni.

Azt gondolják, hogy 2 éven belül meg lehet kezdeni a teixobactinnal a klinikai vizsgálatokat. Ha ezek sikeresek lesznek, és ha engedélyezik a szer használatát, akkor ezzel a teixobactin az első szere lesz az antibiotikumok egy új osztályának.

Mint dr. Lewis mondta, a patogének gyorsabban válnak rezisztenssé, mint ahogy a kutatók képesek új antibiotikumokat kifejleszteni. A Centers for Disease Control and Prevention igazgatója arra figyelmeztetett, hogy egyre közeledünk az „antibiotikumok utáni korszakhoz”.

A jelenleg létező antibiotikumok többségét a talajban élő mikroorganizmusokból izolálták, és a szakértők úgy gondolják, hogy már kimerítették a talajban rejlő lehetőségeket. A mostani vizsgálat kutatói azonban egy módszert alkalmaztak a talajbeli baktériumok antimikrobiális hatásának további vizsgálatára.

Világossá vált számukra, hogy a mikroorganizmusok talajból történő izolálásának legnehezebb feladata az első tenyészet létrehozása az agaron. Ezért új módszert dolgoztak ki erre a célra.

Létrehoztak egy „szerkentyűt”, amely agart tartalmazott, és erre egy talajminta felülúszóját öntötték. Ez a szerkezet úgy működött, mint egy diffúziós kamra, és 1–2 hétre visszahelyezték a talajba. „Becsaptuk a baktériumokat. Szaporodni kezdtek, és kolóniákat hoztak létre” – magyarázták a szerzők.

Ezzel a módszerrel kialakult a döntő első tenyészet. Amint ez megtörtént, a mikroorganizmus „domesztikálódott”, és a továbbiakban a hagyományos módon lehetett tenyészteni és vizsgálni.

A „szerkentyűt”, amely lehetővé tette a tenyésztést, s amely a diffúziús kamra fejlettebb és miniatürizált formája, a kutatók dolgozták ki; az iChip nevet adták neki, és a Northeastern Egyetem szabadalmaztatta. Az iChippel a szerzők 10 000 talajbaktériumot tenyésztettek ki, s ezek közül sok antibiotikumot termelt.

Dr. Lewis elmagyarázta, hogy meglehetősen nagy a valószínűsége annak, hogy egy talajbaktériumnak antimikrobiális aktivitása van. Az így talált antibiotikumok legtöbbjét azonban már felfedezték, s ezért nem érdekesek.

A kutatók azonban azonban azonosítottak 25 új antibiotikumot is, amelyek közül a teixobactin a legígéretesebb. A teixobactint termelő organizmus meglehetősen nagy mennyiségben termeli a szert, s a kutatók nem érezték szükségét a termelés további optimalizálásának.

Forrás: Medscape