A demencia genotípus fokozza a COVID-19 iránti kockázatot
Egy új vizsgálat szerint a demenciával társuló genotípusok jelenlétében nagyobb annak az esélye, hogy a COVID-19-fertőzés súlyos formában jelentkezzen.
A demencia a memóriát és kognitív képességeket érintő progresszív neurológiai kórképek gyűjtő fogalma, leggyakoribb formája az Alzheimer-kór. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte körülbelül 50 millió ember szenved demenciában. A betegség többnyire az idősebbeket sújtja, de fiatalabb korban is előfordulhat. Közismert tény az Alzheimer-kór összefüggése különböző szív- és érrendszeri betegségekkel. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a demens emberek a COVID-19 szempontjából is nagy kockázatúnak minősülnek. A rizikót növeli az a tény is, hogy a demencia nagyobb arányban van jelen az idősotthonok és egyéb ápolási otthonok lakói között, melyek ráadásul zárt közösséget képeznek, ami ugyancsak kedvez a vírus terjedésének. További nehezítő tényező, hogy a demens betegeket kognitív képességeik is akadályozzák abban, hogy tartsák magukat a biztonsági protokollokhoz. A felsorolt faktorok túl maga a demencia is kockázati tényezőt jelent, mely szerepet játszik abban, hogy a COVID-19-fertőzés az átlagosnál súlyosabb formában jelentkezzen a demenciában szenvedőlnél.
A brit és amerikai kutatók együttműködésével lefolytatott kutatásban a UK Biobank adatait elemezték, mely több mint 500 ezer, 48 és 86 éves kor közötti brit személyről gyűjt adatokat, ezen belül az utóbbi időben (2020. március 16 és április 26. között) a COVID-19-infekcióra vonatkozó információkat is. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a kórházba felvett betegeknél végeztek COVID-19-teszteket, ezért az elemzés alapját képező betegcsoport valószínűleg az átlagosnál súlyosabb eseteket ölelt fel.
A szerzők az APOE génre összpontosítva gyűjtöttek adatokat, hiszen az e4e4 variáns két kópiájának jelenlétében igazoltan 14-szeres az Alzheimer-kór előfordulásának az esélye, illetve fokozott a kardiovaszkuláris rizikó is.
A kutatók először az e4e4 genotípus arányát elemezték a teljes mintanagyságban, és annak előfordulását 2,36%-osnak találták. Ha csak a pozitív COVID-19-tesztet mutató személyek adatait vizsgálták, akkor a hibás gén előfordulási aránya 5,95%-os volt. A súlyos COVID-19-infekció kockázata kétszeres azoknál a személyeknél, akiknél az e4e4 variáns két kópiában van jelen, azokhoz képest, akil az APOE gyakoribb e3e3 genotípusával rendelkeznek. Fontos megállapítás volt, hogy a rizikónövekedés azoknál a betegeknél is igazolható, akik még nem kapták meg a demencia tényleges diagnózisát, ami arra utal, hogy a háttérben álló genetikai komponensnek lehet a legnagyobb szerepe az összefüggésben.
„Eredményeink azért izgalmasak, mert valószínűsítik, hogy ez a génhiba játszhat szerepet a COVID-19 iránti fogékonyságban, ennek alapján pedig új szemlélettel kezdhetünk kezelési lehetőségek kifejlesztéséhez – mondja a közlemény egyik társszerzője, dr. Chia-Ling Kuo. – Az is igazolódni látszik, hogy az idősödéssel valószínűleg elkerülhetetlenül együtt járó kockázatnövekedés valójában jól körülírható biológiai különbségekre vezethető vissza. Ez egyszersmind hozzásegíthet annak a kérdésnek a megválaszolásához is, hogy egyes emberek miért maradnak aktívak akár 100 éves korukig vagy még tovább, míg mások már hatvanas éveikben elveszítik vitalitásukat és meghalnak.”
A vizsgálat eredményeik arra utalnak, hogy a COVID-19 szempontjából fennálló fokozott kockázat nem kizárólag a demenciára és az azzal járó hátrányokra, az idősödésre vagy az ápolási otthonokban fennálló fokozott fertőzésveszélyre vezethető vissza, hanem jól körülírt genetikai oka lehet.
