Orális antivirális kezelés COVID-19 fertőzésben

A molnupiravir 5 napon keresztüli, naponta kétszeri alkalmazása sikeresen eliminálta a vizsgálatban résztvevő betegek orrgaratából a COVID-19-et okozó SARS-CoV-2 vírust.

A szájon át szedhető antivirális gyógyszert, a molnupiravirt - az influenza elleni Tamiflu-hoz hasonlóan- már a tünetek megjelenésének első napjaiban adni kellene a betegeknek, ezzel megelőzhető lenne egy esetleges súlyos lefolyású fertőzés, így megelőzhető lenne, hogy a betegek intenzív osztályra kerüljenek.

Jelenleg a készítmény 2. és 3. fázisú hatékonysági és biztonságossági vizsgálatai folynak kórházban ápolt és kórházi ellátásban nem részesülő betegeken.

Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a molnupiravir számos vírus, köztük a koronavírusok és különösen a SARS-CoV-2 ellen hatékony, a vírusreplikációt és mutációt olyan mértékben felgyorsítja, hogy a vírus egyszerűen kiég, és nem képes tovább replikálódni.

A kutatók 202 olyan felnőttet vontak be a 2.a fázisú, randomizált, kettős vak, kontrollált vizsgálatba, akiket lázzal vagy egyéb, légúti vírus okozta tünetekkel kezeltek, és a COVID-19 betegségük a tünetek megjelenését követő 4. napig beigazolódott. A résztvevőket  három csoportra randomizálták: a résztvevők eszerint 200 mg, 400 mg vagy 800 mg molnupiravirt kaptak. A 200 mg-ot kapó kart azonos számú placebo kontrollos résztvevő csoporttal vetették össze, míg a másik két kezelt csoport 3 betegére jutott 1 kontroll személy.

A kezelés 5 napon át  naponta kétszeri gyógyszerszedésből állt, a vizsgálatba vontakat 28 napig követték a szövődményeket és a nemkívánatos eseményeket megfigyelése érdekében. A 3., 5., 7., 14. és 28. napon orrgarati kenetet is vettek PCR-tesztekhez, vírusszekvenáláshoz és a SARS-CoV-2 tenyésztéséhez, hogy megtudják,, a kitenyésztett vírus fertőzőképes-e.

A 3. napra a placebót kapó betegek 28%-ánál azonosítottak SARS-CoV-2-t az orrgaratban, szemben a molnupiravir bármely dózisát kapó betegek 20,4%-ával. Az 5. napra az aktív hatóanyagot kapók egyikénél sem volt kimutatható SARS-CoV-2 az orrgaratban, míg a placebo csoport 24%-ánál továbbra is kimutatható volt a vírus.

A kezelés félidejében már nyilvánvaló különbségek mutatkoztak a fertőző vírus jelenlétében. Az 5 napos kezelés 3. napjára a 200 mg-os csoportban a betegek 36,4%-ánál, a 400 mg-os csoport 21%‑ánál, a 800 mg-os csoport betegeinek csak 12,5%-nál volt kimutatható vírus az orrgaratban. A placebóhoz viszonyított különbség csak a 800 mg-os csoportnál volt szignifikáns.

Hét résztvevő abbahagyta a kezelést, bár csak négyüknél fordult elő mellékhatás,közülük hárman nemkívánatos események miatt hagyták abba a vizsgálatot, de valószínűsíthető, hogy ezek nem a vizsgált készítménnyel voltak kapcsolatosak.

Átlagosan 10 nappal a tünetek megjelenése után a placebóval kezelt páciensek 24%-a továbbra is SARS-CoV-2 pozitív maradt — ami azt jelenti, hogy a vírus nem csak jelen volt az orrgaratban, de képes volt replikálódni is. Ezzel szemben egyetlen molnupiravirral kezelt betegnél sem volt kimutatható fertőzőképes vírus az 5. vizsgálati napon.

Az ígéretes eredményeket a virtuálisan megrendezett Conference on Retroviruses and Opportunistic Infections elnevezésű konferencián is bemutatták, felhívva a figyelmet arra, hogy a gyógyszer valódi klinikai értékét és szerepét még vizsgálni kell.

Forrás:

Conference on Retroviruses and Opportunistic Infections 2021: Abstract SS777. Presented March 6, 2021.