A cukorbetegség kezelését megkönnyítő eszközök okozta bőrreakciók befolyásolhatják a betegek adherenciáját és életminőségét.

Az omalizumabra szuboptimális választ adók esetén a hosszabb kezeléssel és az adag növelésével kedvező hatás érhető el.

A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) összefoglalta a majomhimlő jelenlegi tudnivalóit és javaslatokat adott ki az EU tagországok részére a betegség felismerésére, kezelésére, a kontaktuskutatás kérdésére és az új esetek azonnali közlésére vonatkozóan.

Bár az intravénásan adott autológ mesenchymalis őssejt kezelés biztonságos, de sem radiológiai, sem klinikai hatás nem volt kimutatható egy év alatt.

Bár az intravénásan adott autológ mesenchymalis őssejt kezelés biztonságos, de sem radiológiai, sem klinikai hatás nem volt kimutatható egy év alatt.

A spinocellularis carcinoma a basalioma után a leggyakoribb nem melanoma bőrdaganat.

Korai stádiumban felismerve műtéttel gyógyítható. A bőrről kiinduló daganatok kb. 5%-a eredményez metastasist nagyobbrészt a regionális nyirokcsomókba, távoli áttétek is előfordulhatnak. A melanoma malignum után a második leggyakoribb, halált okozó bőrdaganat.

A pemphigus vulgaris egy autoimmun hólyagos betegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Patogenezisében az epidermis adhé­ziós molekulái (desmoglein – Dsg1 és Dsg3) ellen termelődő antitestek játszanak fő szerepet. A rituximab egy CD20-ellenes monoklonális anti­test, melyet középsúlyos és súlyos pemphigus vulgarisban alacsony dózi­sú szteroidterápiával kiegészítve első vagy másodvonalban választandó szerként használunk. A betegség kezelési protokolljába két éve került be a rituximabterápia. A szerzők az aktuális irodalmi adatok mellett saját ta­pasztalataikat osztják meg ebben az összefoglaló közleményben.

A C1-inhibitor-hiány következtében kialakuló herediter angiooedema (C1- INH-HAE) jelentős betegségterhet ró a betegekre és családtagjaikra. Az elő­re meg nem jósolható angiooedemás epizódok, melyek akár életveszélyes állapot kialakulásához is vezethetnek, jelentősen befolyásolják a beteg életminőségét. A C1-INH-HAE kezelésének alapvető célja a betegek normális életvitelének biztosítása. Ennek leghatékonyabb módja az angiooedemás rohamok kialakulásának a megelőzése. A herediter angiooedemás betegek kezelésében mérföldkövet jelent, hogy 2021-ben elérhetővé vált az első cél­zott, orálisan adható profilaktikus gyógyszer, a kallikreingátló berotralstat.

Egy 71 éves páciens az elektronikus egészségügyi portálon küldött üze­netet, melyhez az oltás helyén kialakult bőrpírról készült képet is csatolt. A páciens előtte nagyjából két héttel kapta az érintett karjába a COVID-19-et okozó, SARS-CoV-2 vírus elleni mRNS-1273 vakcina első adag­ját. A folyamat egy 48 órán át tartó tipikus immunreakcióval indult, közepesen erős fejfájással és izomfájdalommal. A bőrtü­netek hirtelen jelentkeztek, két héttel az immunizációt követően.