A génterápia folyamatosan fejlődő speciális kezelési eljárás. Módszere a be­tegségért felelős hiányzó gén pótlása, a genetikai információ átíródását gátló tényezők kiiktatása, a kórosan működő gén kiütése, és különféle gén­szerkesztési eljárások. A közlemény a neurodegeneratív és neuromuscularis betegségek génterápiás lehetőségeit ismerteti.

A magnézium alapvető fontosságú a szervezet homeosztázisának fenn­tartásában és szabályozásában. Az elmúlt évtizedekben – a termőföldek kizsigerelése, az élelmiszer-előállítás technológiai változásai miatt – csök­kent a magnéziumbevitel a népességben, számos kórképben, illetve gyógy­szeres terápia következtében kialakuló magnéziumhiánnyal kell számolni. A felnőttek körében egyre nagyobb arányban fordul elő krónikus látens magnéziumhiány.

A periódusos rendszer 118 eleméből 92 fém. A szervezet számára toxikus fémionok is akadálytalanul juthatnak be a szövetekbe az esszenciális fé­mek kapuin keresztül. Az emberi szervezet felépítéséhez és működéséhez nélkülözhetetlen 16 fém fontos szerepet játszik a homeosztázis fenntartá­sában, a fehérjék felépítésében és működésében, az oxidoredukciós folya­matokban. Ha nem elégséges vagy túl nagy mennyiségben vannak jelen, betegségek, mérgezési tünetek alakulhatnak ki. A nem esszenciális fémek dózisuk, expozíciós idejük és sok más faktor függvényében betegségeket, mérgezést, halált okozhatnak. A közleményben ismertetjük a fémek sze­repét a krónikus nem fertőző betegségek és az idegrendszeri degeneratív folyamatok kialakulásában.

A laoszi és thai gasztronómiában gyakori nyers vagy félig fermentált halételek a prekarcinogén nitrozaminok mellett máj-és epeúti betegségeket (rákot) okozó málymétely lárvákat is tartalmazhatnak.

Még mindig sok az olyan beteg, akinek állapota súlyos szív-infarctus után az optimálisnak tartott kezelés ellenére sem javul. Bár az ACE-gátlók az ilyen betegek életkilátásait is lényegesen javítják, az általuk biztosított enzimgátlás csak részleges, hiszen például a szívben keletkező, teljes angiotenzin II aktivitásnak csupán 13%-át lehet velük blokkolni. Felmerült ugyanakkor, hogy a közben forgalomba került angiotenzin-receptor-blokkolók legalább annyira hatékonyak lehetnek az érszűkítő anyag blokkolása terén, mint az ACE-gátlók. A VALIANT igazolta ezt a felvetést. Előzmények Az előzmények nem túlságosan régiek: a Brazíliában honos kígyó, a Bothrops jararaca mérgében olyan anyagot fedeztek fel, ami fokozta a bradikinin értágító hatását, bár később azt bizonyították, hogy nem ez a lényeg, hanem az angiotenzin I-ből az érszűkítő angiotenzin II keletkezését előidéző, angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlása. A fölismerést 1965-ben közölték,1 és hat év múlva megjelent az a dolgozat, amelyikben már arról számoltak be, hogy a kígyóméregből előállították a hatóanyagot, tisztázták a szerkezetét, és ennek alapján szintetizálni is sikerült.2 Azóta nemzetközi, prospektív, placebokontrollos tanulmányokban százezernél több beteg vizsgálatával bizonyították, hogy szív-infarctus után az ACE gátlásával mind a halálozás, mind a jelentősebb kardiovaszkuláris események előfordulása csökkenthető. A tartós ACE-gátló-kezelés mind az abszolút, mind a relatív kockázatot csökkentette, ami főleg a nagy kockázatú – károsodott balkamra-funkciójú vagy szívelégtelenségben szenvedő – betegek csoportjában érvényesült. Mivel az angiotenzin I-ből többféle enzimatikus úton keletkezhet angiotenzin II, az emberi szívizomzatban az ACE-gátlók a teljes angiotenzin II termelődésnek csupán 13%-át képesek megakadályozni.3 Emiatt vetődött fel, hogy a közben forgalomba került angiotenzin-receptor-blokkolók (ARB) legalább annyira hatékonyak lehetnek az érszűkítő anyag blokkolása terén, mint az ACE-gátlók.