EBC - VALIANT

Még mindig sok az olyan beteg, akinek állapota súlyos szív-infarctus után az optimálisnak tartott kezelés ellenére sem javul. Bár az ACE-gátlók az ilyen betegek életkilátásait is lényegesen javítják, az általuk biztosított enzimgátlás csak részleges, hiszen például a szívben keletkező, teljes angiotenzin II aktivitásnak csupán 13%-át lehet velük blokkolni. Felmerült ugyanakkor, hogy a közben forgalomba került angiotenzin-receptor-blokkolók legalább annyira hatékonyak lehetnek az érszűkítő anyag blokkolása terén, mint az ACE-gátlók. A VALIANT igazolta ezt a felvetést.

Előzmények

Az előzmények nem túlságosan régiek: a Brazíliában honos kígyó, a Bothrops jararaca mérgében olyan anyagot fedeztek fel, ami fokozta a bradikinin értágító hatását, bár később azt bizonyították, hogy nem ez a lényeg, hanem az angiotenzin I-ből az érszűkítő angiotenzin II keletkezését előidéző, angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlása. A fölismerést 1965-ben közölték,1 és hat év múlva megjelent az a dolgozat, amelyikben már arról számoltak be, hogy a kígyóméregből előállították a hatóanyagot, tisztázták a szerkezetét, és ennek alapján szintetizálni is sikerült.2

Azóta nemzetközi, prospektív, placebokontrollos tanulmányokban százezernél több beteg vizsgálatával bizonyították, hogy szív-infarctus után az ACE gátlásával mind a halálozás, mind a jelentősebb kardiovaszkuláris események előfordulása csökkenthető. A tartós ACE-gátló-kezelés mind az abszolút, mind a relatív kockázatot csökkentette, ami főleg a nagy kockázatú – károsodott balkamra-funkciójú vagy szívelégtelenségben szenvedő – betegek csoportjában érvényesült.

Mivel az angiotenzin I-ből többféle enzimatikus úton keletkezhet angiotenzin II, az emberi szívizomzatban az ACE-gátlók a teljes angiotenzin II termelődésnek csupán 13%-át képesek megakadályozni.3 Emiatt vetődött fel, hogy a közben forgalomba került angiotenzin-receptor-blokkolók (ARB) legalább annyira hatékonyak lehetnek az érszűkítő anyag blokkolása terén, mint az ACE-gátlók.