Az elhízás a leggyakoribb metabolikus betegség a világon. Egyes elhízott egyéneknél Pickwick-szindróma (obesitas-hypoventilatiós szindróma, OHS) alakul ki: súlyos nappali álmossággal járó állapot, ahol a nappali artériás szén-dioxid-érték 45 Hgmm felett van, a BMI pedig 30 fölött. A kórkép jellegzetességei a hypercapnia, a hypoxaemia és az emelkedett hematokritérték; de kb. egyperces akaratlagos hyperventilatio hatására a pCO₂ és a pO₂ normálissá válik. Pickwick-szindrómában a gyenge légzési ingerek és a légzőrendszerre nehezedő mechanikus terhelés együttes következményeként keletkezhet hypoventilatio. A betegek többsége obstruktív alvási apnoéban is szenved, ami erélyes kezelést indokol. Az OHS kezelése főként a testsúly csökkentéséből áll. 

A szervezett, rendszeres tüdőgyógyászati szűrővizsgálatok jelentősége még nem nagy, de a friss kutatási eredményektől változás várható. Cikkünk bemutatja a jelenleg alkalmazott pulmonológiai szűrővizsgálatokat, külön figyelmet szentelve a tüdőráknak és a COPD-nek, amely megbetegedések a gazdaságilag fejlett világban a mortalitás és morbiditás fontos tényezői. 

A nem kontrollált cukorbetegségben, magas vérnyomás betegségben, elhízásban vagy depresszióban szenvedő betegek állapotára hatással lehet az is, hogy hol élnek.

Az FDA engedélyezte a Kesimpta nevű készítményt, mely a világ első olyan B-sejt depléciós terápiája, amelyet a sclerosis multiplexben szenvedő betegek önmaguknak adagolhatnak.

A szisztémás lupus erythematosus – röviden: lupus (ejtsd: lupusz) vagy SLE – különböző szerveket érintő; enyhe, középsúlyos vagy súlyos idült gyulladásos megbetegedés. Két fő típusa a bőrre korlátozódó diszkoid lupus és a szisztémás lupus, mely a bőrön és az ízületeken kívül a belső szerveket is megbetegítheti. Betegtájékozta­tónkban az utóbbi típussal foglalkozunk.

A menstruáció mintázata az általános egészségi állapot indikátora lehet. A primer vagy szekunder amenorrhoea lehetséges okai: a kifolyási trak­tus rendellenességei, primer petefészek-elégtelenség, a hypothalamus–hypophysis tengely zavarai, egyéb endokrin kórállapotok, idült beteg­ségek következményei, fiziológiás vagy indukált amenorrhoea. Minden beteg számára fel kell ajánlani terhességi teszt mellett a szérum FSH-, LH-, prolaktin- és TSH-szintjének mérését. Primer petefészek-elégtelenségben hormonpótlás, fogamzásgátlás vagy meddőségi kezelés válhat szükséges­sé. A funkcionális hipotalamikus amenorrhoea evészavarra és csontritkulás­ra hívhatja fel a figyelmet. Polycystás ovarium szindróma eseteiben szűrés és kezelés szükséges a metabolikus zavar enyhítésére és az endometriumrák kockázatának mérséklésére.

A CDK4/6-gátlók a sejtciklus ellenőrzőpontjain hatva sejtosztódást fékező hatásukkal potenciálják az endokrin terápiák hatását hormonreceptor-po­zitív, HER2-negatív emlőrákban. A palbociclib, a ribociclib és az abemaciclib a terápiás hatást tekintve rendkívül hasonló: előrehaladott/áttétes emlőrák­ban első vonalban a betegségmentes túlélést mintegy 10 hónappal meg­hosszabbítják a hagyományos endokrin monoterápiához képest, és a halál kockázatát kb. 25%-kal csökkentik. A három CDK4/6-gátló különbözősége a mellékhatásokban és az adagolási módban jelentkezik. Ma már rutinszerű alkalmazásuk igazi áttörést hozott a precíziós onkológia világában.

A polyuria egyik oka az ozmotikus diurézis fokozódása lehet, különösen, ha a jelenség hirtelen alakul ki. Ennek hátterében a kiválasztott oldott anyagok (glükóz, urea stb.) megfelelő mennyiségű reabszorpciójának elégtelensége áll. A primer polydipsia, a centrális és a nefrogén diabetes insipidus állhat­nak a viszonylag híg vizeletelválasztással járó megnövekedett vízkiválasz­tás mögött. Primer polydipsiában a szervezet megfelelő válasza a fokozott vízbevitelre a polyuria, míg a diabetes insipidus bármelyik formájában kóros a vízvesztés. A cikkben a polyuria különböző formáit, majd az elkü­lönítő diagnózist tárgyaljuk.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a hypothyreosis közös vonása, hogy mindkettő a gyakori endokrinológiai rendellenességek közé tartozik, és kialakulásuk több tényezőre vezethető vissza. A T2DM fennállását összefüggésbe hozták szubklinikus hypothyreosissal (SCH): a T2DM 2,2–17%-ban társul SCH-val, míg a SCH előfordulási aránya az átlagpopulációban mindössze 4–10%. Más kutatások ugyanakkor nem erősítették meg ezt a korrelációt.

A szerzők célja a SCH prevalenciájának meghatározása volt T2DM populációban, a glykaemiás kontroll mértékének függvényében.

Az USA felnőtt korú lakosságának kevesebb mint 10%-ában voltak kimutathatók SARS-CoV-2-vel szemben termelődött ellenanyagok, ami messze nem elegendő nyájimmunitás kialakulásához.