A tengeribetegség és kezelése
A hajók fedélzetén mind az utasok, akár a személyzet körében továbbra is az egyik leggyakoribb orvosi probléma a tengeribetegség.
A Német Belgyógyászi Társaság 131. kongresszusán Andreas H. Leischker, belgyógyász, sürgősségi orvos, repülőorvos és sportorvos, tapasztalt hajóorvos gyakorlati tudnivalókat osztott meg a tengeri utazási betegség megelőzéséről és kezeléséről.
Kiket érint a betegség
A hajós körutazásokon részt vevő utasok körülbelül 25%-a tapasztal tengeribetegséget az utazás első 3 napjában - ez az arány Leischker szerint viharos tengeren akár 60%-ra is emelkedhet. „A tengeribetegségnek erős genetikai összetevője van, és úgy tűnik, hogy az ösztrogén is szerepet játszik benne” - jegyezte meg. A klinikai gyakorlatban nyilvánvaló, hogy a nők jobban érintettek, mint a férfiak, a terhes nők pedig különösen veszélyeztetettek.
A 6-12 éves gyermekek szintén gyakran szenvednek tőle, míg a 2 évesnél fiatalabbak ritkán. Az 50 évnél idősebbek általában kevésbé érintettek, mivel a vestibuláris rendszer érzékenysége az életkorral csökken.
Alkalmazkodás a tengeri utazáshoz
Az emberek körülbelül 50%-a jól alkalmazkodik a tengeri körülményekhez. Ez az alkalmazkodási folyamat általában 1-3 hétig tart, ami meghaladja a legtöbb utasszállító hajóút időtartamát, de a hajó személyzetének tagjai számára igen fontos. Ha az alkalmazkodás megtörtént, az általában a partraszállást követő 3 hónapig tart, ha valaki 3 hónapig nem dolgozott tengeren, akkor újra kell alkalmazkodnia.
Patofiziológia és tünetek
A tengeribetegség három érzékelés konfliktusából ered: a vizuális, a vestibuláris (belső fül) és a proprioceptív bemenet (különösen a lábakból eredő) egymásnak ellentmondó jeleket továbbít az agyba, és az érzékszervi eltérés okozzák a tüneteket, leggyakrabban: hányingert és hányást, szédülést, (a hisztamin felszabadulás miatti) fokozott nyálelválasztás, izzadást, ritkábban fejfájást és bradycardiát.
A differenciáldiagnózis fontossága
A tengeribetegségre utaló tünetek esetén alapos fizikális vizsgálattal mindig ki kell zárni a súlyosabb állapotokat pl. a hányás vagy fejfájás esetén a subarachnoidalis vérzést.
A tengeribetegség tünetei a következő állapotok jelei is lehetnek: migrén, aurával vagy anélkül, hipoglikémia, ischaemiás stroke, subdurális hematóma, de okozhatja alkohol, rekreációs vagy vényköteles kábítószerek stb. ezeket a lehetőségeket mindig figyelembe kell venni a beteg vizsgálatakor.
Viselkedéses megelőzési stratégiák
A viselkedésmódosítás kulcsszerepet játszhat az utazási betegség megelőzésében. Mivel a hisztamin útvonalak érintettek, kerüljük a hisztaminban gazdag ételeket (pl. érlelt sajtok, pácolt húsok és erjesztett termékek) és az alkoholt, minimalizáljuk a fejmozgásokat és gyakoroljuk a fekve, csukott szemmel végzett kontrollált légzést.
Farmakológiai megelőzési lehetőségek
Szkopolamin: A szkopolaminnal kapcsolatban vannak a legmegbízhatóbb klinikai bizonyítékok és a legtöbb randomizált, kontrollált vizsgálat, amelyek alátámasztják alkalmazását az utazási betegség megelőzésében. A transzdermális tapasz formája különösen jól tanulmányozott, és azt legalább 8 órával a várhatóan viharos tengernek való kitettség előtt kell alkalmazni, ami általában az időjárás-előrejelzések alapján előre tudható. A tapasz hatása akár 72 órán át is tart.
Ha a tapasz nem alkalmazható előre, profilaktikusan szájon át szkopolamin (0,3-0,6 mg) alkalmazható, körülbelül 1 órával az expozíció előtt. Az orális és a transzdermális formák kombinálása javíthatja a hatékonyságot. Használata azonban ellenjavallt glaukómás vagy jóindulatú prosztata hiperpláziában szenvedő betegeknél, demens betegeknél pedig delíriumot okozhat.
Gyömbér: A klinikai adatok szintén alátámasztják a gyömbér alkalmazását az utazási betegség megelőzésére. A friss gyömbér általában hatékonyabb, mint a szárított készítmények. Egy vizsgálatban a friss gyömbér a tünetek csökkentésében felülmúlta a 100 mg dimenhidrinátot. Kapszula formájában alkalmazva 940 mg (két kapszula) teljes adagja bizonyult hatékonynak.
C-vitamin: Egy 27 évnél fiatalabb katonák bevonásával végzett vizsgálatban a C-vitamin utazási betegség megelőzésére történő alkalmazását értékelték. Az eredmények csak magas, 2 g-os szájon át szedett dózis esetén mutattak megelőző hatást, ami gyomor-bélrendszeri mellékhatásokhoz, különösen hasmenéshez vezethet.
A tengeribetegség terápiája
A dimenhidrinát gyakran alkalmazott kezelés a hányinger és a szédülés ellen. Nyugtató tulajdonságai miatt azonban nem alkalmas a legénység tagjai számára. A dimenhidrinát 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél történő adagolásakor különös óvatosságra van szükség, mivel a túladagolás görcsrohamokhoz és légzésdepresszióhoz vezethet. Kúpszerű, intravénás és intramuszkuláris kiszerelésben érhető el.
Mivel a dimenhidrinát nyugtató hatása összeegyeztethetetlen az operatív feladatokkal, a személyzet tagjai számára gyakran alkalmaznak egy off-label opciót. A szájon át tabletta formájában szedhatő kalciumcsatorna-blokkoló flunarizin hatásos és nem szedál. Parkinson-kórban vagy depresszióban szenvedő betegeknél azonban ellenjavallt.
Forrás:
Seekrankheit: Prophylaxe und Therapie https://www.coliquio.de/content/dgim/seekrankheit-prophylaxe-und-therapie-51171