Egy új képalkotó eljárás segítségével könnyen értékelhetővé válik a közeli infravörös fotoimmunterápiás beavatkozások sikeressége, amely mikrobuborékokkal még tovább javítható.

56 éves férfi betegünknél köhögés, hátfájás hátterében metasztatikus vesedaganat került leírásra, amely az első vonalas kombinált immunterápia után adott másodvonalas cabozantinib kezelés mellett 15 hónapja stabilan tartható.

A radioterápia okozta irradiációs dermatitis a sugárkezelésben részesü­lő betegek nagy részénél fellépő, bőrt érintő mellékhatás. Felismerése és megfelelő ellátása javítja a beteg életminőségét és csökkenti a sugárterápia megszakításának valószínűségét, pozitívan befolyásolva ezzel a daganat­ellenes terápia végkimenetelét.

A technológia fejlődésével a melanóma ellátásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a sugárterápiás kezelés célzott, nagy pontosságú válfaja: a sztereotaxiás sugárterápia. Ezeket a kezeléseket szoliter vagy oligometasztázisok lokális kezelésében lehet eredményesen használni, mellyel a korábbi, hagyományos irradiációnál sokkal nagyobb biológiai hatású, tumorroncsoló sugárdózisokat lehet leadni. Áttétes melanóma esetében a mára már háttérbe szorult kemoterápiák mellett a folyamatosan bővülő, célzott és immunterápiás lehetőségeknek köszönhetően még a metasztatikus esetekben is egyre jobb túlélési idők várhatók, melyek miatt a daganatgócokat érdemes lokális kezeléssel ellátni, így ez a megközelítés mára a klinikai rutin része lett. Közleményünkben szeretnénk összefoglalni a melanóma ellátásában alkalmazott nemzetközi sztereotaxiás sugárterápiás irodalmi vonatkozásokat, és ismertetni a kapcsolódó fogalmakat, mint például oligometasztázis, abszkopális hatás vagy a célzott irradiáció és modern szisztémás kezelések kombinálása. Magy Onkol 66:127-133, 2022

A nem melanoma típusú bőrrákok két leggyakoribb típusa a bazálsejtes és a cutan laphámsejtes carcinoma. Az esetek többségében a diagnózis felállítása egyszerű és a kezelés egy helyi érzéstelenítésben elvégzett sebészi beavatkozásból áll. 

A minimálisan invazív technika, azaz a laparoszkópia a technológiai fejlesz­tések és a műtéttechnikai tapasztalat növekedésével mára a bélsebészet szinte minden területén az elsődlegesen választandó műtéti megoldássá nőtte ki magát. Összefoglaljuk az idáig vezető főbb mérföldköveket, vala­mint a minőségi bélsebészet jelen és jövőbeli kihívásait.

A hasnyálmirigyrák kezelése jelenleg döntően a sebészi és a kemoterápiás ellátáson alapul. A sugárterápia alkalmazásával kapcsolatban az elérhető evidenciák és az irodalmi eredmények gyakran ellentmondásosak. Éppen ezért, ebben a lokalizációban különösen fontosak a sugárterápiás szakmai szervezetek által kidolgozott nemzetközi ajánlások. Számos tisztázatlan kérdésre várhatóan a folyamatban lévő vagy a közelmúltban lezárult, de még nem publikált tanulmányok eredményei fognak további válaszokat adni. A modern irradiációs technikák, mint a sztereotaxiás foton-sugárterápia vagy a ma még széleskörűen nem hozzáférhető részecsketerápia és MR-vezérelt sugárterápia ígéretes eredményeket mutatnak, csakúgy, mint az immunterápiával való kombináció.

A vörösvérsejt-transzfúzió célja az oxigénszállító képesség javítása olyan esetekben, amikor tünetekkel kísért anaemia igazolódott, vagy fennáll ennek kockázata. Az alacsonyabb hemoglobin küszöbértékeket alkalmazó restrik­tív transzfúziós stratégia típusos klinikai esetekben egyenértékű a liberális küszöbértékekkel. A plazmatranszfúzió a klinikailag jelentős véralvadási zavarok korrekciójára szolgál vérzés vagy annak nagy kockázata esetén. Az alvadási paraméterek enyhén kóros értéke nem prediktív klinikai vérzés irányában, ezért önmagában nem is teszi szükségessé plazmatranszfúzió adását. A trombocitatranszfúzió célja a vérzések megelőzése vagy keze­lése thrombocytopeniában vagy a vérlemezkék funkciózavara esetén. Hypofibrinogenaemiában krioprecipitátum transzfúziója szükséges.

Az osteoporosis a csonttömeg csökkenésével, a csontszerkezet károsodásával, a csont minőségének romlásával jellemezhető kórkép, amelyben a csontbontás mértéke/sebessége meghaladja a csontépítését. Az osteoporosis korai felismerése alapvetően fontos, csakúgy, mint a csonttörések kialakulásának lehetőség szerinti elkerülése.

Az endokrin orbitopathia autoimmun betegség, a Graves–Basedow-kór extrathyreoidalis szövődménye. Súlyossága változó, az enyhe esetek gya­koribbak, de néha súlyos, látásvesztéssel fenyegető állapot is kialakulhat. A kezelés az autoimmun folyamat aktivitásának csúcsán a leghatékonyabb, mely időben megelőzi a súlyos tünetek megjelenését. Fontos a betegség korai diagnózisa, a súlyos orbitopathiában szenvedő betegek tercier cent­rumba irányítása és multidiszciplináris szemlélet alkalmazása a terápiában.