A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek kezelése nem­zetközi ajánlások mentén történik. Az elmúlt 1,5 évben törzskönyvezték a voclosporint lupus nephritisben, valamint az anifrolumabot a betegség aktív formájában. Az aktív betegség kezelésére bevezetett első célzott te­rápiával, a belimumabbal több mint 10 éves tapasztalat gyűlt össze, illetve lupus nephritisben is törzskönyvi indikációt szerzett.

A vitiligo a bőr leggyakoribb szerzett depigmentációs rendellenessége, prevalenciája az átlagpopulációban 0,5–1%. Poligénes öröklődésű kórkép, genetikai prediszpozícióra utal a családi halmozódás (15–30%). A terápia célja a progresszió megállítása, a repigmentáció iniciálása és fenn­tartása, de az eredmény sokszor nem tartós

A pikkelysömör (psoriasis) számos komorbiditással társulhat (pl. arthritis psoriatica, Crohn-betegség, depresszió), mégis a kardiovaszkuláris kórképek azok, melyek hosszú távon leginkább befolyásolják a psoriasisos beteg életét. 

A pikkelysömör (latinul pszoriázis) az életet nem fenyegető, de az életmi­nőséget nagymértékben rontó bőrbetegség. Kezelése az utóbbi években nagy fejlődésen ment és megy át. 

A belgyógyászat egy nagy területé­nek 20 éves fejlődését sokféleképpen össze lehet foglalni. Jelentős elméleti nefrológiai tudományos eredmények születtek ebben az időszakban, és a klinikai kutatás fejlődése is szembeszökő. A gyógyszeres kezelés radikális meg­újulásával a vesebetegek életkilátásai és életminősége is sokat javult. Az elmúlt két évtized alatt a magyarországi dialí­ziskezelés magas színvonalúvá vált és a transzplantációs gyakorlat előtt is új lehetőségek nyíltak. Ezek alapján a szer­zők úgy döntöttek, hogy a következő főbb szempontok alapján mutatják be a nefrológia hazai alakulását:
• A hazai nefrológiai tudomány fejlő­dése
• A hazai klinikai nefrológia fejlődése
• A hazai dialíziskezelés fejlődése
• A hazai transzplantáció fejlődése

Az élő kórokozót nem tartalmazó oltóanyagok nem jelentenek különösebb kockázatot az immunhiányos, illetve immunszupprimált betegek számára; ezek az oltások az oltási naptár szerint alkalmazandók. Az immunválasz azonban csökkenhet, ezért azt a specifikus ellenanyag titerének meghatározásával tanácsos ellenőrizni. 

Az immunszuppresszió fontos eszköz a gyulladásos bélbetegségek (IBD) terápiájában. A kezelés célja a tartós remisszió. Azok az IBD-betegek kaphatnak immunszuppresszív kezelést, akik szteroidra nem reagáló aktív betegségben szenvednek, akiknél szteroidfüggőség alakul ki, illetve akiknek a betegsége krónikusan aktív vagy gyakori relapszusokkal jár. 

Az onkoterápiában egyre nő a célzott szerek, közülük is elsősorban az epidermális növekedési faktor receptorát, illetve a tirozin-kinázokat gátló hatóanyagok jelentősége. 

Ma már mintegy 3000 veseátültetett beteg él Magyarországon, és egyre inkább érzékelhető ennek a betegcsoportnak a jelenléte az alapellátásban és az akut belgyógyászati, neurológiai, traumatológiai ellátásban éppúgy, mint a különféle elektív beavatkozásokra szoruló páciensek között.