A súlyos akut légúti tüneteket okozó COVID-19 megbetegedés egyik legfon­tosabb extrapulmonális manifesztációja a tápcsatornai érintettség. Ennek jelentősége a tünetek mellett abban is áll, hogy a tápcsatorna különböző szakaszain változó sűrűséggel megtalálható ACE2 receptorok is szerepet játszhatnak a virusfertőzés és -átadás folyamatában. A különböző szer­vek eltérő érintettséget mutatnak, a főbb tünetek a hasmenés, hányinger, szaglásvesztés, étvágytalanság és az anorexia. Az emésztőszervi panaszok és a légúti tünetek nem járnak mindig együtt, időben is elkülönülhetnek. A cikkben röviden áttekintjük a COVID-19 kapcsán a tápcsatornában meg­figyelhető fontosabb jelenségeket.

A felső légúti fertőzések – melyeket „megfázásként” is szokás emlegetni a köznyelvben – heveny formában jelentkező, általában maguktól is meggyógyuló betegségek. Leggyakoribb kórokozóik különböző légúti vírusok. 

A szisztémás lupus erythematosus – röviden: lupus (ejtsd: lupusz) vagy SLE – különböző szerveket érintő; enyhe, középsúlyos vagy súlyos idült gyulladásos megbetegedés. Két fő típusa a bőrre korlátozódó diszkoid lupus és a szisztémás lupus, mely a bőrön és az ízületeken kívül a belső szerveket is megbetegítheti. Betegtájékozta­tónkban az utóbbi típussal foglalkozunk.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerek nélkülözhetetlenek a mozgásszervi betegségek kezelésében. Az NSAID szerek alkalmazása azon­ban a tápcsatorna nyálkahártyájának károsodásával, beleértve peptikus fekélybetegség képződésével és szövődményeinek kialakulásával járhat. A mellékhatások és szövődmények megelőzése során a gasztrointesztinális kockázati tényezők mellett elsősorban a kardiovaszkuláris kockázatot is fi­gyelembe kell venni. A hatékony gastroprotectiót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész hazai útmutató vagy ajánlás. A közlemény a leg­újabb evidenciák tükrében, gasztroenterológus és reumatológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az NSAID-kezeléssel kapcsolatos legfontosabb útmutatásokat.

A spondylitis ankylopoetica (SPA) krónikus, progresszív lefolyású gyulladá­sos reumatológiai kórkép, döntően a sacroiliacalis ízületeket, a csigolyákat körülvevő szalagokat érinti, kezelés nélkül a gerinc elcsontosodásához, mozgásának beszűküléséhez vezethet.

A középkorúak és az idősebbek közül sokan szinte már az élet természetes velejárójának tekintik az enyhe vagy mérsékelt fokú derékfájást. Pedig ennek nem kell szükségképpen így lennie.

Akut derékfájás miatt kórházi kivizsgálásra és kezelésre ritkán van szük­ség. Ez a javallat akkor áll fenn, ha súlyos betegségre gyanakszunk, illetve ha mozgásképtelenséget okoz vagy a járóbeteg-ellátásban nem uralható a fájdalom. 

A humán mikrobióta az em­ber testfelszínén, nyálkahártyáin és szer­veiben jelen lévő mikroorganizmusok összessége. Jelentős részét a különböző baktériumok alkotják, de a gombák, víru­sok és egyéb mikroorganizmusok is hoz­zájárulnak a mikrobióta rendkívüli sokfé­leségéhez. Tekintettel arra, hogy ezeknek a mikroorganizmusoknak az azonosítása és jellemzése elsősorban a génjeik alap­ján történik, a mikrobióta szinonimájaként a mikrobiom elnevezés is használatos.

A diabetes insipidus – ejtsd: diabétesz inszipidusz, magyarul „szomjbe­tegség” – olyan kórállapot, melynek fő jellemzője nagy mennyiségű, híg, vízszerű vizelet ürítése és csillapíthatatlan szomjúságérzés, állandó folya­dékfogyasztás. Bár a tudományos nevük részben megegyező, a szomjbe­tegség csak abban hasonlít a cukorbetegséghez, hogy annak is sok, híg vizelet ürítése lehet az első tünete.