A legújabb állatkísérletek szerint a SARS-CoV-2 vírus eláraszthatja az agyat, és az agysejtekre gyakorolt közvetlen hatással neuroinflammációt okozhat.

A daganatok kikerülik vagy elnyomják az immunrendszer spontán tumorellenes védekezését, ám az immunterápia ezt a blokádot áttörve akár több kezelésen progrediált betegek körében is tartós és komplett választ ered­ményezhet. Ezért az immunterápiát sokan már az onkológia ötödik egyen­rangú pillérének tekintik.

Néhány újdonságról: atezolizumab és bevacizumab kombinációjával a túlélés meghosszabbítható az újonnan diagnosztizált hepatocelluláris carcinomás betegeknél; a túlélés hosszabb, mint ami a jelenlegi standard nexavarral elér­hető. Mesotheliomás betegeknél, akik megelőző platina alapú kemoterápia mellett progrediáltak, pembrolizumabbal ugyanolyan eredményt értek el, mint konvencionális kemoterápiával, a tumorválaszt mutató esetek száma több, mint amit kemoterápiánál tapasztaltak. Endometrium carcinomákban a lenvatinib és a pembrolizumab kombinációjával ígéretesek az eredmé­nyek. Az axitinib és a pembrolizumab új első vonalbeli kezelés vesesejtes carcinomákban. A GEJ tumorokban az ún. Dickkopf-1 fehérje kifejezett jelen­léte prediktív értékkel bír a pembrolizumabkezelés hatékonyságát tekintve.

Bevezetés
A szerzők összefoglalják az autológ hemopoetikus őssejt transzplantáció (AHSCT) lépéseit, hatását az egyes sejtvonalakra, és a beavatkozás klinikai alkalmazását a sclerosis multiplex terápiájában, számba véve a hatékonyságot, a mellékhatásokat, a biztonságosságot, valamint az eltérő intenzitású kezelések sajátosságait. Kitérnek a betegbeválasztás szempontjaira, a javasolt protokollokra és a klinikai gyakorlatban fennálló kihívásokra is.

A nagyfokú alkoholizálás a demencia kialakulásának leginkább befolyásolható kockázati faktora.

A kanadai Calgary Egyetem kutatói szerint az antidepresszáns clomipramin alkalmas lehet a progresszív sclerosis multiplex kezelésére.

BEVEZETÉS
A myeloma multiplex (MM ) a második leggyakoribb hematológiai malignitás, ami legtöbbször számos tünettel, csontfájdalommal, patológiás csonttöréssel, fáradtsággal, infekciókkal jár. Az elmúlt évek során, a proteaszóma-inhibitorok (PI), az immunmoduláns készítmények (IMiDek) és a monoklonális antitestek (MoAt) bevezetésével az MM akut betegségből krónikus, relapszusokkal és remissziókkal tarkított betegséggé vált, amivel a betegek jelentős része évekig él. A hosszú távú kezelés térnyerésével a betegek életminősége is előtérbe került, ami miatt szükséges, hogy a kezelőorvos ismerje és megfelelően kezelje az új gyógyszerek mellékhatásait. A szerzők az alábbiakban öt myelomás beteg ismertetésén keresztül mutatják be a nem kemoterápia alapú myelomaellenes kezelés leggyakoribb és legsúlyosabb mellékhatásait és azok kezelését.

A  kiméra antigén receptort hordozó T-sejtes kezelések mellékhatásai veszélyesek lehetnek, de könnyen felismerhetőek és épp ezért megelőzhetőek.

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer autoimmun eredetű, de egyben neurodegeneratív megbetegedése. A legelterjedtebb felfogás szerint a CD4+ és CD8+ T-sejtek és makrofágok károsítják az oligodendroglia sejteket. Az autoreaktív CD4+ T-sejtek bejutnak a központi idegrendszerbe, ahol gyulladásos válasz és mielinkárosodás alakul ki, amely rokkantsághoz vezet. Többféle kórlefolyási formát különböztethetünk meg: relapszáló-remittáló, szekunder progresszív, primer progresszív és relapszáló progresszív sclerosis multiplexet. A jelenlegi terápiák nem minden beteg számára elérhetők, a betegség progresszióját pedig csak részben gátolják. Az őssejtek új lehetőséget jelentenek a neurológiai betegségek, köztük a sclerosis multiplex kezelésére.

A szervátültetést követően hosszú távon az átültetett szervvel összefüggő szövődmény, kísérő betegség, valamint az immungátlással kapcsolatos mel­lékhatás egyaránt kialakulhat.^1–3 Főleg a kardiovaszkuláris és a metabolikus megbetegedéseknek, valamint a daganatoknak van jelentős prognosztikai szerepük. A hosszú távú gondozásban központi szerepet tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak, a következményes betegségek korai felismerésének.