A phaeochromocytoma kellő időben felismerve műtéttel gyógyítható, ellen­kező esetben gyakran halálos. A kórképről alkotott ismereteink az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen bővültek, amihez döntő mértékben járult hozzá a genetikai háttér egyre mélyebb megismerése. A jelen összefoglaló közleményben áttekintjük a legfontosabb klasszikus ismereteket, és bemu­tatjuk azokat a változásokat, amelyek a betegség korszerű szemléletének kialakulásához vezettek.

A metasztatikus prosztatakarcinóma bázisterápiája az androgéndeprivációs terápia. Sajnos szinte minden betegnél rezisztencia alakul ki a kezelésre, mely kasztrációrezisztens prosztatarákhoz vezet. A metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésében 2010-től 6 új hatóanyag került törzskönyvezésre, melyek drámaian javították a betegek teljes túlélését. Ezek közül kettő az androgéntengelyt célzó kezelések közé tartozik, a többi hatóanyag, illetve terápiás eljárás: immunterápia, kemoterápia, izotópkezelés és RANK-ligandum-gátlás. A nem metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatakarcinóma kezelésében a 2018-as év átütő sikert hozott, az FDA engedélyezte mind az apalutamid, mind az enzalutamid használatát ebben a stádiumban. Közleményünk célja kasztrációrezisztens előrehaladott prosztatadaganatban stádiumok szerint a már egyértelmű evidenciák ismertetése, az új fejlesztések bemutatása, nyitott kérdések megvitatása. Magy Onkol 63:41–50, 2019

Kulcsszavak: kasztrációrezisztens prosztatadaganat, apalutamid, enzalutamid, abirateron, rádium 223

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereinek bizottsága (CHMP) 2018 július 23-26-i ülésén az alábbi készítményeket véleményezte. 

A PRAC ellenjavallatot fogalmazott meg a prosztatarák kezelésére szolgáló rádium-223 diklorid (Xofigo) és az abirateron-acetát illetve szteroid kombinációban történő alkalmazására.

Az áttétes prosztatarák heterogén, egyidejűleg tartalmaz androgénreceptor-dependens és androgénreceptor-independens sejtvonalakat. Az új ajánlá­sok a hormon- és a kemoterápia együttes alkalmazását javasolják de novo áttétes, hormonszenzitív, kemoterápiára fitt esetben, valamint szekvenciálisan a kasztrációrezisztencia elérése után. A betegek túlélése jelentősen meghosszabbítható, ha minden rendelkezésre álló terápiás lehetőséget kihasználunk.

A prosztatadaganat kezelésében az utóbbi évtized jelentős fejlődést eredményezett, javultak a daganat felismerésének lehetőségei azáltal, hogy pontosabb diagnosztikai módszerek állnak rendelkezésre. A nem metasztatikus daganat gyógyítási esélyei is javultak a fejlődő sugárterápia és az egyre hatékonyabb sebészi megoldások következtében. Ennek ellenére jelentős azon betegek száma, akiknél a lokális ellátás ellenére progresszió alakul ki, vagy már a diagnózis felállításakor metasztatikus a betegség. A kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésében az elmúlt öt év során 6 új hatóanyag került törzskönyvezésre. Ezek közül kettő az androgén tengelyt célzó kezelések közé tartozik, a többi hatóanyag, illetve terápiás eljárás: immunterápia, kemoterápia, izotópkezelés és a RANK-ligand gátlása. Az új kezelések kapcsán számos kérdés merül fel. Közleményünk célja előrehaladott prosztatadaganatban stádiumok (hormonnaiv/hormonérzékeny metasztatikus, kasztrációrezisztens nem metasztatikus, kasztrációrezisztens oligo- és multimetasztatikus) szerint a már egyértelmű evidenciák ismertetése, az új fejlesztések bemutatása, nyitott kérdések megvitatása. Magyar Onkológia 59:229–240, 2015

Kulcsszavak: androgéndeprivációs terápia, kasztrációrezisztens prosztatadaganat, abirateron, enzalutamid, rádium-223, kezelési algoritmus

A rádium-223 diklorid izotópkezelés a placebóhoz képest szignifikánsan, mellékhatások nélkül meghosszabbította a kasztráció-rezisztens és tüneteket okozó csontáttétekkel járó prosztatarákos betegek betegek túlélését és nem okoz másodlagos tumorokat. 

Az ASCO által sponzorált 10. Genitourinary Cancer Symposiumon (2014. január 29.- február 1. San Francisco) az American Society of Radiation Oncology és a Society of Urologic Oncology kutatói összesen 630 előadást tartottak az uro-onkológia témájában. A nagy érdeklődéssel várt előadások közül dr. Richard Boxer (Visiting Professor at the David Geffen School of Medicine at UCLA, Clinical Professor at the University of Wisconsin, Madison, and the Medical College of Wisconsin, Milwaukee) kiemelt néhányat, és röviden ismertette ezek lényegét.

Az elmúlt néhány évben a kasztrációrezisztens prosztatarákok (CRPC) kezelésében igen jelentős fejlődés következett be. Bár az áttétes prosztatarák továbbra is gyógyíthatatlan betegség, nagyot léptünk előre a terápiás lehetőségek szempontjából. Az új szerek kifejlesztésénél a prosztatadaganatok progressziójában kiemelt szerepet játszó molekuláris célpontokra összpontosítottak, mint az androgénreceptor (AR) és a növekedési faktorok jelátviteli útjaira, az immunrendszer működésére és a csontáttétképzés molekuláris célpontjára. Az első kemoterápiás protokoll, mely bizonyítottan meghosszabbítja a betegek túlélését, a 2004-ben elfogadott docetaxel/prednizon kombináció volt. A teljes túlélési idő szempontjából az elkövetkező évben nem történt jelentős előrelépés, de az utóbbi 2 év a mCRPC kezelésében egy új és izgalmas korszak kezdetét hozta. Fázis III-as klinikai vizsgálatok igazolták a cabazitaxel, az abirateron-acetát, a sipuleucel-T és a denosumab terápiás hasznát. Várható, hogy a rádium 223-klorid és az MDV3100 készítményeket is rövid időn belül bevezetik a klinikai gyakorlatba, mivel fázis III-as vizsgálatok szerint meghosszabbítják a teljes túlélést. Egyéb új szerekkel monoterápiában (TAK-700, cabozantinib, tasquinimod, PROSTVAC-VF, ipilimumab), illetve docetaxellel kombinációban (custirsen, aflibercept, dasatinib, zibotentan) is terveznek fázis III-as vizsgálatokat, illetve folyamatban lévő vizsgálatok eredményeit várjuk, és vannak reménykeltő új molekulák is. A jelen cikk megírásának az volt a célja, hogy a különböző molekuláris útvonalak szerint összefoglalja az áttétes, kasztrációrezisztens prosztatarák kezelésének legjelentősebb eredményeit és ezeknek a betegség kezelésében várható hatását. Magyar Onkológia 56:219–228, 2012

Kulcsszavak: kasztrációrezisztens prosztatadaganat, kemoterápia, célzott terápia, csontáttét, molekuláris célpontú terápia, immunterápia